020

Louis Tomlinson
2013.11.17.

-El sem tudod képzelni mennyire próbára teszed a tűrőképességem a félelemmel teli arckifejezéseddel.-morogta halkan és az ajkába harapott. Csak nagy szemekkel néztem rá,a mellkasa kis kicsiket mozgott nem fújta kis teljesen a levegőt hanem csak kicsit beszívta a levegőt,fogalmam se volt hogy most mit kéne csinálnom vagy egyáltalán mint mondjak. Az arcán egyre feljebb csúszott az a bizonyos "kiéhezett" mosoly,szakadozottan vette a levegőt majd egy pillanatra becsukta a szemeit,amikor kinyitotta a pupillái nagyon kitágultak felállt felőlem és arrébb sétált felvette a cuccait és kiment.
 -Harry! Hova mész?-ültem fel és utána futottam,mivel megijesztett. Nem volt normális ami a szemével történt.
 -Csak hagyj.-mondta és kinyitotta az ajtót,természetesen ilyenkor is a fejem után megyek amikor azt érzem hogy nem lesz jó vége.
 -Kérlek.-mondtam halkan és utána nyúltam.
 -Ne kérj csak tűnj el.-mondta és vett egy nagy levegőt. Ezzel kicsit ledöbbentett nem igazán tudtam hová tenni,csak néztem rá nagy szemekkel.
 -A kurva életbe Louis nem tudod felfogni hogy tűnj el a picsába innen?-kiabált szinte rám és felém fordult és felém lépett,láttam hogy kicsit a homloka vizes és a szeme alatt karikásak a szemei.
 -Menj már innen.-szólt rám megint erélyesebben majd sarkon fordult és kiment. Én meg csak álltam ott mint egy nem is tudom mi.
 -Hé jól vagy?-kérdezte valaki. De nem tőlem.
 -Menj már a picsába Liam.-kiabált rá Styles.
 -A faszomért kell neked mindig a legutolsó pillanatig húzni,ebbe egyszer beleőrülsz hülye gyerek.-kiabált rá.
 -Hagyj már békén! Idióta. Leszarom a véleményed.-kiabált vissza,kezdett minden eldurvulni kilestem az ajtóból,mivel kisebb lökdösődést hallottam,
 -Faszért szólsz bele mindenbe?-emelte meg Styles Liamet.
 -Engedd el!-futottam oda és beálltam a keze és Liam keze közé
 -Louis. Hagyjad.-mondta Liam nyugodtan.
 -Még mindig itt vagy?-kérdezte Styles majd lerakta Liamet.
 -Na jó Harry menj a szobába én visszakísérem Louist.-mondta és Harry már el is indult,én meg a karom simogatva mentem Liammel.
 -Ne akard megkérdezni,ne akard megérteni és ne akarj vele foglalkozni.-szólalt meg Liam mielőtt bármit is tudtam volna mondani. A hajamba túrtam és lassan elnéztem.
 -Mondom ne rágd magad ezen úgyse fogja elmondani neked.-mondta és megáll a lépcső előtt és maga elé engedett.
 -Mert ez olyan nagy dolog?-kérdeztem.
 -Nem fogok semmit se elmondani.-válaszolt és megpörgette az ujján a kulcsot,vettem egy nagy levegőt és bementem a kis cellába,de ahogy beértem szinte képen vágott a következő probléma.Zayn ott ült és szinte vérben forgó szemei teljesen átszurkáltak.
 -Uhm...-mondtam.
 -Meg ne merj szólalni.Feküdj le aludni.-mondta és felmászott a helyére,nem szóltam csak befeküdtem a lenti helyemre,nem szóltam de magam kicsit őrlődtem mert fogalmam se volt hogy mi történt,és ez zavart. Forgolódtam és nem szóltam. Később csörgésre lettem figyelmes,és koppanásra,felkeltem és gyorsan felvettem a földre esett tárgyat,Harry kis ipodja volt,bedugtam a fülembe és zenét kezdtem hallgatni,halkan visszafeküdtem,a fal felé fordultam és a harmadik vagy a negyedik szám után elaludtam.