022

 -Látogatója van.-nyitott rám egy elég illedelmes őr. Lassan felkeltem és elindultam kifelé. Jött mögöttem és mondta merre kell menni,hátul kivezetett és leültetett egy kis elkerített részre.
 -Ő az?-vágódott le velem szemben Niall és elém dobott egy köteg papírt aminek az elején ez a kép szerepelt.

(a képet én csináltam elnézést ha valamit elírtam
 de már hajnali 2 múlt és éjfélkor ültem neki a résznek :D)

 -Ő az.-néztem a képet és olvasni kezdtem.
 -Mit akarsz ezzel kezdeni? Louis ez az ember egy vadállat. Nem tudom hol találtad de ide kéne bezárni ha nem inkább fogházba egy fehér kis szobába egyedül.-morgolódott. Közben az agyamban egyre több kérdés merült fel. Mi az a bipoláris zavar? Underground Champion? The Champion of Underground? Mik ezek?
 -A bipoláris zavar azt úgy tudnám neked leegyszerűsítve elmondani hogy olyan mintha két éned lenne. Ha nincs úgy ahogy te akarod bekattansz. Ha nem kapod meg amit akarsz "mániákus leszel".Minden ami egy kicsit is növeli azt hogy dühbe gyere az mániákus állapotot eredményez. Nem tudod mit csinálsz. Nem érzékeled rendesen a külvilágod. Mániákus Depresszió.Szélsőséges idegállapot.-mondta. Na igen. Orvosi egyetem. Mindig is tudtam hogy van agya.
 -De ezek a díjak vagy nyeremények mik?-kérdeztem.
 -Azoknak is utána néztem.Az első díj amit nyert ugye egy köztudott díj. Mindössze 2 évnyi felkészülés elegendő volt neki hogy megnyerje,nagy teljesítmény.A DareDevil már a lecsúszott időszakában volt. Ugye az egy korban lévő gyerekekkel/tinikkel küzdött. A Knock Out,egy 3 napos körforgásos meccs ahol mindenki játszik mindenkivel és aki a legtöbb embert ütötte ki az lesz a végleges győztes. Szóval 3 napig mást sem csinálsz csak a másikat ütöd. Megterhelő. Out of My Limit az nem is boxxal kapcsolatos hanem inkább erőnlét. Olyan mint a Spartacus. Csak mégis nagyobb 20 km. Futás,Úszás. Akadályok. Erdő,Mező,Mocsaras rész és az egész egy hegyre futással ér véget.Szép teljesítmény. Én nem vagyok híve az ilyesminek de jó volt olvasni hogy van aki ezt meg tudja csinálni.A The Champion of Underground az pedig más néven lehetne az  "Az Alvilág Gyermeke" díjként hívni. Minden évben átadják csak az Underground Boxerek között. Akik között kiosztják azok sok mindent elértek.-mondta. Most nem tudom mi lepett meg jobban. Az hogy ennyire utánanézett vagy hogy Stylesról ennyi mindent nem tudtam.
 -Na kicsit lesokkolódtál.-mosolyodott el.
 -Hát igen. Sok volt az info.-nevettem kissé kínosan. Hirtelen nem tudtam hova kapni. Ez sok volt.
 -Vége a látogatási időnek.-lépett be Styles.
 -Jó megy...-nézett Niall át a vállam fölött amikor meglátta Stylest nem mondott semmit.
 -Szia Louis.-nézett rám kissé döbbenten felálltam átölelt és a cuccaival eltűnt az ajtón Styles is.

Nem sokkal később bementem már majdnem mindenki a helyén volt gyorsan elindultam én is,de elkapott valaki és berántott egy ajtón .
 -Ez meg mi a kurva isten?-dobott nekem valamit amit elkaptam. Niall nyomtatott lapjai voltak. Felnéztem és Styles nézett vissza rám.
 -Én...-mondtam.
 -Kurvára ne merj a múltamban kutakodni te görcs. Nem ajánlom hogy ezt még egyszer meg mert tenni mert nem jársz jól. Idióta pöcs.-morogta a végét. Köpni nyelni nem tudtam hirtelen.
 -Most meg kussolsz? Eddig voltál menő igaz? Mit képzelsz te egyáltalán magadról. Lekerestetsz a diplomata kis barátoddal? Mi a fasz közöd van hozzám vagy egyáltalán az életemhez?-emelte meg a hangját. Gyorsan vettem a levegőt és nagyon megdöbbentem.
 -Mit akartál megtudni?-röhögött ki és körbenézett.

 -Válaszolj.-emelte rám újra hirtelen a tekintetét. A tekintete merev volt a tekintete nyugodt volt de érezni lehetett hogy belül lángol. 

 -Mi érdekelt?-lépett elém én meg automatikusan nekidobtam azt a pár papírt ami a kezemben volt. 

 -Úgy gondolod bármi is megmenthet tőlem és attól amit ellened tudnék tenni?-kérdezte és a hasamnál fogva a falnak lökött a kezeim a mellkasára tapasztva erősen próbáltam magamtól eltolni amire csak annyit éreztem hogy megfeszíti a mellizmát majd az egyik lábát hátrébb vitte majd egy hirtelen mozdulattal kikapta a kezeim a mellkasáról és a fejem fölött összefogta a két könyöke a fejem mellett koppant a téglafalban. Nagy szemekkel néztem rá. 

 -Félsz?-nevetett ki. Csak nagy kitágult pupillákkal néztem össze vissza hátha találok valamit amit segítségül tudok hívni de kétségbeesetten nyugtáztam hogy sehol semmi. 

 -Jobban tennél ha inkább rettegnél tőlem.-súgta a fülembe. 

 -Olyan dolgokra vagyok képes és teszek is meg amikre te még gondolni se mersz.-harapta meg a fülem az utolsó két szó után összerándultam. 

 -A félelem nagy úr. Engem meg a félelmed csak táplál. Imádom nézni ahogy elfehéredsz a kezeim között.-súgta megint a fülembe. Én meg kezdtem tényleg a fehér fallal megegyező színt felvenni. 

 -Sz...Sza...-dadogtam. 

 -Szadista vagyok?Nem inkább mániákus.-nevetett halkan a fülembe. Soha nem éreztem ilyet. Talán ez még a félelemnél is rosszabb. Tudtam hogy itt most velem bármit csinálhat,és hogy senki nem tudja meg. 

 -Nézz a szemembe.-hajolt el. Nem néztem rá csak el. Az egyik kezével megfogta az arcom és az övével szembe fordította. A szemeibe kellett néznem. Gyorsan vette a levegőt. 

-Tudod ilyenkor mit szoktam mondani?-nézte a szemeim. Annyi tűz és harag volt benne hogy fogva tartott és nem tudtam elnézni. Tudtam pedig hogyha a szemeit nézem akkor csak rosszabb lesz. 

 -Meg fogod tudni.-nyalta meg lassan az alsó ajkát majd elengedte az arcom és ellökte magát tőlem. Leültem a földre és azt néztem ahogy öltözik át. Előttem áll egy olyan férfi akit a félelmem éltet...