030

Mindenkinek utólag Kellemes Ünnepeket kívánok! Sajnálom hogy eltűntem de kb 2 percet nem voltam szünetben otthon :D Mikor lett volna leülnöm akkor lázas lettem és a barátom kitalálta hogy ő ápolgatni fog hogy szilveszterre meggyógyuljak (30.-án 39.7-es láz :D) De nagyon ügyes voltam lehúztam másnap 5-órára 37-re szóval mentünk :D Halálomon voltam tényleg nagyon sajnálom :c :D. Na de tegnap láttam egy posztot ahol kb leírták a blogom pár jelenetét :D bátorkodtam oda kommentelni[haha nagyazarcom] hogy ez az enyém 1000% :D mint kiderült tényleg erre a blogra gondoltak :D és annyira megörültem meg a kérdés megválaszolása után és tobb hozzáfűzött kommentben rengeteg dicséretet kaptam:D ezúton is köszönöm azoknak akik kommentelnek és remélem nem baj ha kint látják magukat mert én abban a pillanatban annyira megaüberszuper büszke(fejlődött a szókincsem szünet alatt:D:D) lettem magamra hogy nagyon :D és nagyon szégyenlem magam :((((((( (01.25.) ezt a részt már nagyon rég elkezdtem írni:( bocsiiii
 Köszönöm még egyszer és akkor jöjjön a rész


-Miért jó ez neked?-kérdeztem halkan és elhúztam a fejem.
-Soha nem fogod megérteni.-mosolygott.
-Igazad van egy szadista állatot soha nem fogok megérteni.-kezdtem el megint feszegetni a határt.
-Nem is kértem.-nevette el magát majd feláll.
-Most kimegyek.-válaszoltam és felálltam,megfogta a karom.
-Ki engedte meg?-nézett rám.
-Mivel ketten vagyunk ebben a szobába minden bizonyára én.-mondtam és leütöttem a karját a kezemről majd kimentem és becsuktam magam mögött az ajtót. Nagyon mérges voltam és nem érdekelt hogy mit gondol,elindultam az egyik szoba mellé,soha nem szerettem más lakásában duzzogni de nem tudok sehova máshova menni,a nagy gondolataimból az egyik szoba ajtaja mögül jövő kellemes szám zavarta meg,az ajtóhoz mentem.Bekopogtam.Semmi.Résnyire benyitottam.

Nem tudom miért lepődtem meg ennyire attól amit láttam,tudtam valahol mélyen hogy valamit sportol,de nem gondoltam volna hogy balettozik. Nem illett hozzá valahogy ez az egész,a résen keresztül néztem ahogy mozog,nagyon kis ügyes volt.Hazudnék ha azt mondanám nem volt az,ahogy elmerültem a gondolataimban egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes.
-A kurva életbe.A picsába hogy nem sikerül.-ütlegelte a padlót.
-Jól vagy?-léptem be és beljebb sétáltam közel hozzá.
-Te miért vagy itt? Menj innen.-mordult rám. Ez ilyen családi szokás?
-Mert hallottam hogy elestél...-töprengtem egy rendes válaszon.
-Üvölt a zene..nem hallhattad.-állt fel és a kézfejét dörzsölte.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Semmi csak valami nem megy.-mondta és lekapcsolta a zenét.
-Értem..és esetleg tudok segíteni?-kérdeztem.
-Nem. Azzal segítesz ha kimész.-hesegetett kifelé.
-Naaa mégis...Nagyon jó voltam ám tesiből.-nevettem.
-Majd máskor megkérlek rá...de most nem igazán menne megint...majd később kicsit.-mosolyogott.
-Jó jó értettem.-bólintottam.
-Azért köszönöm.-mosolygott,én meg kimentem. Annyira rossz volt ebben a házban járkálni...és fogalmam se volt hogy hogy is kerülök én vissza a "helyemre",még a végén azt fogják hinni elszöktem,lementem és ott leültem a kanapéra...hihetetlennek tartottam hogy egy ekkora házban él...egyedül. Annyi furcsa kérdés övezte őt amire válaszokat akartam,de még magát a kérdést se tudtam hogy feltenni. Nem volt kinek. Liam oké ő egészen kedves,az egészen volt a hangsúly. Harry olyan lesz mint egy fenevad ha arról kérdezem mi lelte.
-Min gondolkodsz?-kérdezte gondolataim fő tárgya. Nem tudtam mit válaszolni.
-Nem válaszolsz?-kérdezett megint,a hangja szórakozott volt,mintha meg se történt volna a kis "eszmecserénk".
-Semmin csak ülök és bambulok ki a fejemből...-válaszoltam.Feszélyezett a jelenléte.Furcsa volt vele lenni.
-Olyan megnyerő kis személyiség van Louis...be kell valljam...-mondta és kicsit elmosolyodott és megtámaszkodott a kanapé támláján.

Csak néztem ki a fejemből.Miért ilyen?Mi teszi őt ilyenné?
-Miért érdekel a múltam?-kérdezte és eltűnt a mosoly az arcáról.
-Többet tudnék rólad ha tudnám...-mondtam halkan.
-Ki kért meg rá hogy többet tudj rólam? Ki akarja hogy tudj rólam bármit azon kívül hogy egy szadista állat vagyok?-kérdezte
-Az vagy?-kérdeztem vissza.
-Az vagyok.-bólintott és felállt,így igazából jobban hasonlított egy modellre mint egy "rossz fiúra". Széles vállak,rendezett haj,izmos fel-alkar,keskeny csípő és hosszú lábak.
-Miért vagy az?-kérdeztem,elmosolyodott.
-Sok minden nem tudsz...-válaszolta majd ledobta magát velem szemben.
-Kapok választ?-kérdeztem.
-Soha nem fogsz tisztán látni.-mosolygott közben,biztos vagyok benne hogy tetszett neki hogy fojtogat a válaszaival.
-Miért nem?-szegeztem neki a kérdést és a szemeiben néztem.
-Mert nekem akarom hogy bármit is tudj rólam. Hogy bármi közöd is legyen hozzám.-mondta,ez nem tudom de valamiért szíven ütött,szerintem látszott is rajta mivel előre hajolt és halkan nevetett.
-Ne próbáld mutatni hogy nem fáj...látom hogy belül minden szavam mardos.-vigyorgott majd felállt és elém sétált.
-Louis...nem hiszed el de látom rajtad hogy fáj és azt is hogy kedvelsz.-megfogta az állam és megemelte a fejem úgy hogy a szemeibe nézzek,még mindig mosolygott de nem tudom körbe írni milyen volt,libabőrös lettem ettől az érzéstől. Kiszolgáltatottnak éreztem magam.
-Tudod...ilyenkor egész aranyos vagy...-mondta és a szemeim nézte,közben elkezdte a fejem tolni hátra,amíg a táblába nem ütközött,nem tudom miért de nem tudtam megmozdulni,csak a szemeit néztem és minden felé jártak a gondolataim,tudtam hogy valamit tennem kell de nem mozdultam,a kezem emeltem.
-Felesleges...a foglyom vagy.Egy madár vagy a kis kalitkámban. Azt teszek veled amit akarok...Nem teszel ellene semmit sem...mert félsz...félsz tőlem...-mosolygott majd visszanyomta a kezem a kanapéra és az egyik lábával betérdelt a lábam közé.
-Nem csak lelkileg vonzódsz hozzám Louis...tudom hogy a testi vágyaid is utat engedsz...-suttogta fülembe.
-Nem..-mondtam halkan.
-Nem?Tudom hogy elképzelted...tudom hogy akarod hogy azt akarod hogy olyat tegyek veled amit megbánsz...-mosolygott.
-Még kicsit meg is sajnállak néha...tudom hogy mindig tetszik amit csinálok...-mosolygott majd megpuszilta nyakam,amitől kirázott a hideg,
-Erről beszélek...Louis ízig-vérig meleg vagy...valld be.-mosolygott és lassan a nyakamba suttogta az összes szót.
-Bevallom...aranyos amikor így remegsz a karjaim között...tetszik...-mondta és elhajolt tőlem majd leült mellém.

-Más vagy mint mások...ami részben jó...de részben pedig kibaszottul ki foglak használni arra hogy megkapjam amit akarok.-mondta és a szemeim nézte.Nagyon fura érzések keringtek bennem. Nem tudtam mit szólni de most annyira kedvem lett volna neki menni és addig ütni amíg mozogni képes,szerintem látta az elhatározást a szememben,én is éreztem ahogy egyre gyorsabban mozog a mellkasom,ő csak elmosolyodott.Egy szó nélkül néztem fel rá és a szemeim mindent elárultak

Amikor megmozdultam megragadta mindkét karom és kibaszott erősen belepasszírozott a bőrkanapéba.

-Nem tudsz tőlem szabadulni fogd fel-rázott meg,éreztem ahogy vörösödik az arcom,de most kivételesen a méregtől. 

-Egy utolsó bunkó szar alak vagy.-mondtam.

-Jaj de megsértettél hülye gyerek. Azt hiszed ez valami is volt...Elmondom hogy nem.

-Engedj el...-morogtam és mocorogtam.

-Ha lenyugszol...-mondta.

-Faszom fog lenyugodni...-mondtam és a szemeit néztem.Becsukta a szemeit majd elmosolyodott.

-Csak engedd hogy a tested átjárja a nyugalom...-mondta halkan és közelebb hajolt.Nem szóltam csak lassabban vettem a levegőt.Nem tudtam hogy ezt nekem vagy saját magának mondja.Lassan kinyitotta a szemeit. Sötétek voltak és az egész arca lesápadt. Ilyennek szoktam látni...nem ennek aki eddig volt.

-Menj el...-morogta és felült.

-Mi?-lettem megint ugyan az az értetlen mint szoktam lenni.

-Csak tűnj innen a francba...-mondta és becsukta a szemét.Nem tudtam mi történik ilyenkor vele de nagyon megijesztett,felültem és lassan felálltam.Tudni akartam mi történik vele ilyenkor,de tudtam hogy elküldene.

-Menj már a picsába.-mondta és megemelte a hangját,felmentem gyorsan az emeltre.

-Nem nem tudom hol van.Ne veszekedj velem Liam...-sipítozott Scarlett.

-Ki van a vonalban?-kérdeztem.

-Liam...és azt kérdezgeti hogy Hol van Harry Hol van Harry.Gondolom lent van Harry és leszarom mint csinálni Harry.HarryHarryHarry.-csapkodott jobbra balra.

-Louval beszélek...Tudod aki eljött a börtönből.Oké.Téged akar.-nyújtotta át a telefont.Ódzkodtam az ötlettől de a végén elvettem.  

-Hol van Harry?-kérdezte mielőtt beleszóltam volna.

-Lent...-mondtam.

-Na ne...huuhu.Mit csinál?-kérdezte megint.Arrébb sétáltam.

-Rosszul van...-mondtam halkan.

-Mi?1 óra alatt vagyok ott..Baszki Louis...-morgott a telefonba.

-Miért kéne idejönnöd?-kérdeztem.

-Ezt nem érted.Meg kell nyugodnia...Louis most elmondok neked valamit...De ezt utána elfelejted.Harry ilyenkor nem csak másban de magába is kárt tehet. Hallucinálhat és olyan dolgokat tehet amit valójában nem tenne. Ezért kérlek hogy menj le,ne érdekeljen mit mond,próbáld meg megnyugtatni. Szörnyen fog kinézni. De tedd amit mondtam,biztos vagyok benne hogy rád fog ijeszteni. Én is féltem tőle. De nem fog bántani. Megígérem.-mondta és letette a telefont. Ott álltam teljesen tanácstalanul és a lépcsőt néztem,elindultam lefelé és vettem egy nagy levegőt.