Prológus

Louis Tomlinson
New Orleans. 
2013. 10. 28.

New Orleans utcáira is beköszöntött már a hideg. Itt érzi az ember ha jön a tél. A csípős hideg mardossa az ember arcát. Közeleg a hatalmas tél, a hó özön, és persze a karácsony is, ami a születésnapommal párosul. Mint minden hétvégén, most is beültem a közeli bárba. Egy szingli ember számára sok itt a formás préda. Minden ugyan úgy volt, mint a megszokott szombati napokon. Meghívtam pár lányt egy-egy italra, majd miután bezsákmányoltam pár telefonszámot, elindultam hazafelé. Utáltam hogy ilyen korán sötétedett. A várost beborította a sötétség, csak a lámpák és az autók fényei világították be az utcákat. Zsebre dugott kézzel sétálgattam az albérletem felé, mikor érdekes dolog ütötte meg a fülem.

,,Segítség! Valaki! Nee!"

Vérfagyasztó volt. Mégis csak férfi vagyok. Ez a kétségbeesett női hang.. Tudtam hogy valami nem oké. Megembereltem magam, és elindultam a hang irányába. Egy kis zsákutcában találtam magam szinte pillanatok alatt.A szemeim elé tárult látvány nem volt más, mint egy nagydarab, részeg férfi, és ez lány, aki próbált karjai közül szabadulni.

-Hé te! Ereszd el! -Indultam meg bátran.
-Különben? -Nevette el magát a kopasz, kitetovált férfi.
-Különben szétrúgom a segged! -Üvöltöttem, talán én is meglepődtem magamon.
-Komolyan nekem ugatsz, te kis seggdugasz? Gyere közelebb és ketté baszom a fejed, te pöcs! Meglátjuk akkor milyen bátor leszel. Te..Te kis nyomorult!- Szitkozódott és elindult felém. Ezután egymásnak estünk és.... És később rájöttem hogy nagy hiba volt. A verekedés végén a férfi holtan feküdt előttem.
Akkor eszméltem csak rá mit cselekedtem. Szimplán szétbasztam a fején egy téglát. A vörös vére feketének tűnt az éjszakában. Csak folyt, és folyt, amíg teljesen be nem körvonalazta a tetemet.

A lány addigra elmenekült, és én teljesen bepánikoltam. Rá jöhetnek hogy én voltam. És ha rájönnek, nekem annyi. Megöltem egy embert, szinte véletlenül. El akartam látni a baját, de nem ennyire.Egy asszonyi jajjogó hangot hallottam, majd nemsokkal később szirénákat. Még az ütő is megállt bennem. Hát így történt... Elfogtak.
Az első dolog az volt, hogy előzetesbe zártak, de mivel a bizonyíték kéznél volt, nem kellett sok tárgyaláson részt vennem. Ha a szüleim éltek volna.. Biztos nem lettek volna büszkék rám.

,,Bűnös!"-Kaptam fel a fejem az ítélet hallatán.
,,45 év fegyház büntetésre ítélem." - Csak ezek a szavak zsongtak a fejemre. Az egész életem..oda lett. Minden elveszett.
66 éves koromig egy cellában fogok rohadni. Oda az egész életem. Minden. Mindössze azért mert megvédtem magam. Persze ezt még az ügyvéd sem tudta elintézni.

2013. 11. 12.
Eljött a bevonulásom napja. Elkezdődik a földi pokol. Amiből soha többé nincs menekvés, a börtön.
Mély levegőt véve jelentkeztem be a portán, ahol azonnal bilincset aggatak rám. Elvették a cuccaim amik nálam voltak, majd bekísértek a börtönbe.... Oda, ahol a rabokat tartották.

Ajak harapdálások és ,,szűz pecsenye" ,,jó a segged" ,,friss hús" és füttyögések között sétáltam végig a cellák között.
Talán sosem éreztem még magam így megsemmizve.

Csak egy barátom tudott az egészről. Niall. Benne bízhattam mindig. Ő rendezett mindent, a kinti életemből. Semmire sem volt többé szükségem. Nekem itt lesz végem. Ennek a rideg és sötét épületnek piszkos falai között.

Az őr a D69-es cellához kísért, majd rám csukta. Egy másik nyurga sráccal voltam együtt. Minden homályos volt... Az agyam ködös volt. Nem bírtam felfogni, még nem.
Ez lehetetlen. Mi lesz itt velem? Mindennek vége. Végem van.