002

Aznap már semmi érdekes sem történt. Eljött az este, takarodó ideje. Hiányoltam a fürdést, de mint megtudtam az hetente csak kétszer van, és köztudott hogy undorító, koszos és közös zuhanyzókban. Borzasztóan rettegek az első fürdéstől. Egy csomó kigyúrt, nagy darab, homokos pasival...én.... Nem. Nem, én nem akarom hogy.... Hogy az legyen mint a többi kis termetű rabbal. Én nem akarom hogy seggbe rakjanak.
-Alszol? -Kérdezte halkan a cellatársam, Zayn.
-Nem. Nem tudok.-Mondtam, de Zayn lecsittegett.
-Halkan...Ne akard hogy pikkeljenek rád az őrök.-Suttogta, és én azonnal vissza vettem a hangerőből.
-Hogy lehet hogy te megöltél valakit?-Kérdezte, de csak halkan.
-Egy nőt akartam megvédeni....A csávó nekem támadt, és ez lett belőle. De az ügyvéd sem tudta bebizonyítani hogy önvédelem volt. Na és te? Miért vagy itt?
-Kiraboltam egy családi házat pár haverommal. Volt idő, hogy annyira sem volt pénzem, hogy egyek. Segíteni akartam a családomnak. Hát ez lett belőle. -Mondta és lenézett rám az ágya -már ha nevezhetem így ezt a kényelmetlen izét- tetejéről.
.-Sajnálom. -Mondtam.
-Félsz? Egy olyan nyurga kisfiú mint te, nehezen fog itt túl élni. -Nézett egyenesen a szemeimbe. Faszfej. 
-Sosem gondoltam hogy ide kerülök. Életem végéig itt leszek. Nem félek....Rettegek. 
Borzasztóan. Ennyi hatalmas dagadék ellen nem tudom megvédeni magam. Szét fognak trancsírozni, és..és....
-Megdugnak. -Vágott közbe, mire nem bírtam tovább. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, és a könnycseppből sok könnycsepp lett. Hasra fordultam és sírni kezdtem. Nem volt túl férfias, de tényleg nem bírtam tovább. Tényleg itt fogok megöregedni. Egy rideg cellában, megalázva, homokosok között és állandóan laposra verve. Hogy a francban fordulhatott át hirtelen ennyire az életem? Minden a feje tetejére állt mindössze pár perc alatt.
-Ha sírsz, nem lesz jobb. -Suttogta és éreztem magamon a tekintetét. Igyekeztem megnyugodni, megtöröltem az arcom.
-K..Kivel kell vigyáznom nagyon? -Kérdeztem a sírástól még remegő hangon.
-Van egy nagyon nagy darab pasi. Az egyik csoport ,,vezetője".... Drake-nek hívják. Mindenkit laposra ver, ha kedve tartja. Meg persze minden nagyobb darabbal és csoport fejével.-Bólintottam.
-Ja..és el ne felejtsd Styles-ot... Ő egy elmeháborodott. Legalábbis... Vannak furcsa dolgai. -Fintorgott, és ekkor halk nevetést hallottam.
-Engem emlegetett valaki? -A hangja mély volt, azonnal beugrott, mivel megjegyeztem délutánról.-Louis..igaz? -Kuncogott. Semmit sem, mondtam, lélegzet visszafojtva feküdtem mint egy deszka.
-Gyere ide egy kicsit, had vegyelek szemügyre. -A mély hangja alapból ijesztő volt, ezek a szavai csak rá dobtak egy lapáttal. Megráztam a fejem, nem mintha látta volna a sötétben, hiszen én sem láttam őt semennyire sem.
-Louis. Szerintem jobban tennéd. -Súgta nagyon halkan Zayn, de a szinte üres cellában ezt is lehetett hallani. Nagyot nyeltem, nem tehettem mást. Lassan feltápászkodtam, majd a rácsok felé vettem az irányt, és tisztes távolságot tartva, kissé remegve megálltam.
Ekkor már arca kivehetővé vált számomra. A sötétben alig látszott, hogy nagy zöld szemei vannak, sima bőre, és telt ajkai. Göndör tincsei kuszán a homlokára lógtak. Eww. Közelről sem volt megnyugtató látvány. Végig nézett rajtam, de ebben a pillanatban egy hang törte meg a csendet. 
-Styles a főnök akar veled beszélni. -Szólt valaki.
-Én vagyok az éjszakás, és néha nappalos őr is. Ez változó. Sokat fogunk mi még találkozni, higgy nekem. -Mosolygott, de azzal a gonosz mosollyal, ami megmagyarázhatatlanul ott volt minden porcikájában, majd tovább ment. Megremegtek a lábaim és kirázott a hideg. Lassan fújtam ki a levegőt, majd vissza tántorogtam az ágyamhoz, de előtte megakadt Zaynen a tekintetem.
-Nem tudom mit akar tőled, de a helyedben óvatos lennék vele. -Mondta, majd a fal felé fordult.
-Jó éjszakát. -Mondtam halkan.
-Nem az anyukád vagyok, hogy jó éjszakát kívánjak. El ne ringassalak? -Sóhajtott, komolyan, hogy lehet ilyen seggfej? Csak megvontam a vállam, majd befeküdtem az ágyba, és néztem kifelé az ablakon, esett a hó. Szépen belepte a kinti utcákat.
Bár én is kint lehetnék szabadon.....bárcsak....ott a hóban, egyedül.... És ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

Hazz

xx