2016. március 31., csütörtök

033


Amikor végighúztam az ujjaim a zongorán az eszembe jutott,hogy kiskoromban a nagypapám az ölébe ültetve tanított meg szebbnél szebbeket és próbálta átadni azt a tudást amire a ma világban kevesek képesek,nagyon sokat megtanított,szerette volna ha rendesen megtanulok de a kottával nem igazán akartam foglalkozni,így autodidakta módon tanultam meg,nem bántam meg. Mindig mindenkit le lehetett vele nyűgözni,pedig nem volt nagy tudomány,egy idő után elkezdtem érteni a kottákat is,persze ezt már nagyobb fejjel 14-15 lehetettem amikor már oda vissza tudtam játszani nagyobb szerzőktől,leültem a kis párnázott székre,elmosolyodtam és lenyomtam egy két billentyűt,majd lassú mozdulatokkal elkezdtem játszani a "How to Save a Life"-ot(azért ezt tettem bele mert ezt már hallhattuk Lout játsztani,aki nem itt a link:)és még a történethez is kapcsolódik :D) ,ez volt az egyik amit kívülről tudtam,nem tudom miért tetszett ennyire.
Próbáltam nagyon koncentrálni hogy ne rontsam,de hirtelen megrezdült a telefonom amire belerontottam de nem foglalkozva vele tovább játszottam,maga az eredeti szám nekem nem tetszett,de zongora verziót nagyon jó volt játszani,kezdtem újra elmerülni amikor arra eszméltem hogy egy kisebb fény kúszik fel a kis székre majd a zongora jobb oldalára,mivel meglepődtem és kiestem a koncentrációból ezért inkább abba is hagytam.
  -Folytasd,kérlek.-mondta halkan és beljebb sétált,mikor mellém ért felpillantottam rá. Teljesen máshogy nézett ki,egy pillanatra rám nézett majd le a zongorára,és nem szólt többet.
 
Lassan vettem egy levegőt,nem is értem miért csinálom meg amire kért.Az ujjaim megint a zongorára tettem majd újra játszani kezdtem,nem figyeltem semmire se,mindent kizártam és csak próbáltam eggyé válni a számmal,a dalszövegét kívülről ismertem hozzá,érdekes módon,és a sors iróniájának köszönhetően volt benne egy olyan rész hogy: 
"As he begins to raise his voice
You lower yours and grant him one last choice"
Érdekes volt...mielőtt tovább gondoltam volna megtörte a csendet.
  -10 éve nem hallottam senkit se zongorázni.-mondta és elmosolyodott halványan,felnéztem rá majd kicsit arrébb csúsztam,engedtem a szám szövegének,talán véletlen,talán nem.
  -Kérdezhetek valamit?-kérdeztem és ránéztem. 
  -Mindenképpen fontos most?-kérdezte és rám emelte a tekintetét. 
  -Ráér később is...-mondtam és visszafordultam a zongora felé,valamiféle zaklatottságot véltem felfedezni a szemeibe. 
  -Ha adsz valamit akkor talán el tudom játszani.-mondtam és lenyomtam pár billentyűt.Elmosolyodott majd felállt és a könyvespolchoz sétált és levett egy vékony kis kottatartót. 
  -Ebből szerintem bármi menni fog.-mondta és felém nyújtotta,elvettem és kitettem a zongorára. 
  -Hm...-mosolyodtam el.Természetesen ilyen alap darabok voltak mint a "Für Elise" ezért azt lassan elkezdtem zongorázni,nem emlékeztem rá teljesen és kicsit kezdett sötét lenni a szobába,de helytálltam. Mosolyogva figyelte,néha felpillantottam és elkaptam a tekintetét,már nem azt nézte ahogy játszom hanem engem,visszahajtottam a fejem és próbáltam odafigyelve játszani,mikor abbahagytam már az ablakban állt és nem szólt semmit se.
  -Ügyes vagy...-mondta,a kezei a háta mögött össze voltak kulcsolva,lassan felálltam és mellé sétáltam,megfordult és felemelte a kezét és ahogy elhaladt mellettem a hajamba túrt,a kezei hatalmasak voltak és jéghidegek,lehunytam a szemeim és amikor a kezei kifutottak a hajamból kinyitottam a szemeim és csak az ablakon bámultam kifelé.
  -Olyat adtál vissza amiben rég nem volt részem...köszönöm.-mondta és kiment. Nagyon zavaros volt minden,lassan kifújtam a levegőt és kicsit elmosolyodtam.
Megfogtam a telefonom és kivettem a zsebemből mivel eszembe jutott az hogy írtak. Liam volt. "Fejezd be...nem kéne ott lenned" "Fejezd be,mert felébredt és gyere ki onnan" Nem értettem miért kellett volna,ahogy felnéztem a telefonból az ablakból egy fekete kocogó alakot láttam meg,kiment valamilyen hátsó kapum majd befelé a ház után lévő kis fás területre. Gondolom Styles az. 
Lementem és Liamat láttam meg először ahogy kérdő tekintettel néz rám. 
  -Te játszottál?-jött ki Scarlett a konyhából egy gőzölgő bögrével a kezében. 
  -Igen...-bólintottam egyet. 
  -Értem...-mosolyodott el majd elém sétált és átölelt,nem szólt semmit se,csak megsimogatta a hátam a szabad kezével majd ellépett tőlem. 
  -Köszönöm.-mondta mosolyogva majd felment mellettem és amikor felért hallottam ahogy csukódik a szoba ajtaja. 
  -Rosszat csináltam?-néztem Liamra,mivel már teljesen össze voltam zavarodva. 
  -Egyrészről igen,de másrészről hoztál nekik valami lelki béke szerűt...-állt meg velem szemben,karban tett kézzel.
Lassan elmosolyodott,és megrázta a fejét. 
  -Remélem csak javítottál nem ártottál.-mondta és mellém sétált. 
  -Ártani?-kérdeztem. 
  -Van a családnak egy fájó pontja...sikerült kicsit rálépned...nem nem is ez a jó szó..beletaposnod...-mondta és a vállamra tette a kezét. 
  -Ezért nem kell majd emésztened magad,Scarlettnek csak jót tett...-mondta mosolyogva.
  -Nekem..amúgy...nem kellett volna visszamennem már?-kérdeztem.
  -Majd megkérdezed az igazgató urat...-nevetett halkan.
  -Mi?Mikor?-néztem rá kérdőn.
  -Majd ha visszajött a futásból-nézett le rám mosolyogva. Oké...teljesen összezavarodtam.

------------------------------------------------------------------------------------------------
Ezt egy blogról loptam[Until it's Gone] Nem célzás!!!:DD
Amúgy remélem tetszett nektek a rész,kicsit probálom nektek más oldalról is mutatni a történetet,most még nem tudjátok miről van szó...de majd később!!:D

4 megjegyzés:

  1. Kur*a jóó!!❤❤Imádom!❤Siess a kövivel..❤❤
    Nórixx

    VálaszTörlés
  2. Szia! Amikor olvastam végig mosolyogtam. Olyan jó volt, hogy Harry ilyen nyugodt volt! :) Miért nem tud Louissal mindig ilyen lenni? Tudom, tudom, költői kérdés volt. Uh már nagyon várom, hogy kiderüljön valyon mi lehet az a fájó pont, meg az összes titok már nagyon érdekel, annyira, hogy már meg esz a fene :D Kérlek nagyon siess a kövivel ^^ ;* ;D

    VálaszTörlés
  3. Hát ez rohadt jó lett :D Bocs, hogy így eltűntem, de elég sok dolgom volt mostanában... Remélem mostmár több időm lesz olvasni és kommentelni :) Harry nagyon cuki, remélem hamar összejönnek Louis-sal.. *-* Nagyon jól írsz, alig várom a következő részt!
    Puszi ~ Nessi

    VálaszTörlés
  4. Szia!!
    Nagyon nagyon tetszett ez a rész!! Nem is tudom, nekem nagyon sok érzelmet át adot...
    Már most elképesztően kíváncsi vagyok arra a fájó pontra!!!
    Ohhhhhh!!! És akkor most Harry az igazgató???
    Na erre IS kíváncsi leszek!!
    Annyira jó hogy a mostani részben nyugi volt, és meghittség! :)
    Naaaaaagyon várom a következő részt,!!!

    Puszi: May Holloway <3

    VálaszTörlés