2016. március 2., szerda

031


Megálltam kb. félúton amikor is eszembe jutott Scarlett,nem tudom ilyenkor ő mit csinál vagy Harry mit csinál vele...vagy bármi hasonló így inkább fogtam magam és egy fordulattal felfutottam majd mielőtt bement volna az ajtón elkaptam a karját.
 -Scarlett..megkérhetlek hogy most ne gyere le?-kérdeztem.
 -Mer'?-kérdezte hanyagul.
 -Mert szeretnék Harryvel kettesben beszélgetni...-motyogtam.
 -Ahh oh...ja..világos..persze.-bólogatott majd bement az ajtón.Szerintem teljesen félre értette...Jó mindegy nem érdekel.
Megint lenéztem a lépcső felé,hihetetlennek tartottam hogy semmilyen gyógyszer,nyugtatót,altató vagy tököm tudja mi nincs itt ilyen helyzetre,fogalmam sem volt mint kéne hogy tegyek olyan dolgok keringtek a fejembe hogy le kéne ütnöm,de persze mire kettőt fordulnék a serpenyővel addigra arccal a falban találnám magam. Ha beszélgetni kezdek vele akkor elküld,kiabál meg egyebek azt meg nem akarom,elegem van a faszom jött ment lelki terrorjaiból,de persze nem tehet róla megértem.
A legfelső lépcsőfokon álltam és baromira dobogott a szívem,mikor bátorságot vettem újra felhúztam magam elé egy kifogásokból álló falat,így nem jutottam egyről a kettőre,mindig kicsit lejjebb léptem a lépcsőfordulóhoz érve láttam meg csak Harryt ahogy szenved a kanapén,a feje vörös volt az erek a nyakán kidudorodtak a térdén könyökölt és a kezeibe volt temetve a keze,csak mikor felemelte a fejét és kinézett az ablakon akkor láttam hogy hogy is néz ki,teljesen leverte a víz és szörnyű volt ránézni,mint akit megkínoztak,megcsúszott a lábam így pár lépcsőfokot mellőzve rögtön a harmadik lépcsőfokra "teleportáltam" nagy dobbantás kíséretében...hát persze hogy máshogy. Nem nézett felém csak a fejét visszahajtotta,és ökölbe szorította kezeit.
 -Miért vagy itt?-kérdeztem mint aki csak most érkezett és nem fogná fel a helyzetet,természetesen csak fel akartam magamra hívni a figyelmet hogy ne az öklével szorítsa a fejét,nem válaszolt. Ez felettébb nyugtalanító volt,mert ilyenkor az anyámba is el vagyok küldve nem hogy csend,lesétáltam a lépcsőről.
 -Harry?-kérdeztem és megálltam a lépcsőnél.
 -Mit akarsz?-morogta és felém nézett. Húú...
 -Öm...-mondtam.
 -Mielőtt hozzám szólsz...legalább találj ki valamit...-morogta,de olyan fura volt hogy nem baszott le érte.
 -Értem...öm...rendben...-mondtam és a fejem vakarásztam,halottam ahogy valamit halkan motyog,..nem értettem belőle sokat,nem tudtam mire gondolni,nézelődtem körbe körbe és a karomat vakartam.Halvány lila gőzöm se volt mit csináljak.
 -Mi a faszt keresel itt?-nézett rám mintha most jöttem volna.
 -Mi?-kérdeztem zavartam.
 -Ne kérdezz vissza baszódj meg.Válaszolj már.-mordult fel és még mindig engem nézett.
 -Mi..ja..csak..lejöttem..-mondtam.
 -És ha megkérdezhetem miért?-kérdezte és felállt.Persze ilyenkor kell ezt elkezdenie...miért is ne. Természetesen irányt váltottam és a konyha felé léptem egyet.
 -Mit akarsz tőlem?-kérdeztem halkan.
 -Vicces vagy...pont tőled.Nevetséges kis senki vagy.-vonta meg a vállát.
 -Veled max játszani lehet...Semmi több.-mondta és megindult felém.
 -És mint mondtam szeretek is...Mert olyan könnyű megijeszteni,és könnyen megsértődsz,meg emészted magad.Vicces...-mondta és megállt a konyha előtt,ahol én voltam.
 -Egyet kell megjegyezned,előlem nem fogsz tudni megszökni,de nem is akarsz...-mosolyodott el,majd elém lépett. Már rázott a hideg a sértéseitől,kezdtem megint rosszul lenni tőle. Undorodtam tőle ilyenkor,tiltakozni nem tudtam,így csak a tűrés maradt.
 -Nem mész el?-döntötte oldalra a fejét és homlokomon lévő hajamra túrt majd végigvezette a kezét a hajamban,mielőtt kiért volna hátul a keze a hajamból megmarkolta és kicsit meghúzta,a kezem a kezére tettem,nem akartam hogy ráncigáljon és játszadozzon.
 -Engedj el seggdugasz.-csapta le a kezem a kezéről.
 -Mit akarsz tőlem?-kérdeztem és próbáltam valamennyire ránézni.
 -Jelenleg sok mindent.-mondta és elengedte a hajam.Mosolygott,de nem az a kedves szokásos mosoly volt.
 -Félsz?-kérdezte és addig lépkedett amíg az ajtónak nem nyomott,
 -Nem-húztam el a fejem,mikor az államért nyúlt.Elegem van a lelki terrorból.
 -Tudod...Benned felismerek valakit...-mondta és megsimogatta az arcom.
 -Vicces...-mondta majd a szemeimbe nézett.
 -Mi?Kit?-kérdeztem
 -Semmi közöd hozzá.-mondta és a mutató ujját az ajkamra tette.
 -Ha emlékeztetlek valakire...akkor miért bántasz?-kérdezte.
 -Mert egy ugyan olyan nyomorékok vagytok.-mondta és szigorú tekintettel nézett rám.Beharapta az ajkát,elnéztem és vettem egy nagy levegőt,visszahúzta a fejem.
 -Ne szökj meg...-válaszolta halkan nevetve,olyan más lett.
Elmosolyodott,becsukta a szemeit majd a homlokát az enyémnek döntötte,én nagy szemekkel néztem. Hogy változhatott rögtön ennyit...most kicsit nyugodtabb volt. Most mértem fel csakhogy milyen magas,tulajdonképpen ahhoz hogy a homlokunk összeérjen kicsit be kellett görnyednie...mennyi lehet...186...188...én meg 177...kb...na jó 179...Kinyitotta a szemeit,megijedtem mert megint vad,sötétek voltak.A szemeibe néztem,mire reagálni tudtam az ajkamba harapott,de annyira erősen hogy felsértette.
 -Auu..engedd el Barom...fejezd be.-ütöttem meg a mellkasát ököllel,elengedte,de abban a pillanatban még jobban az ajtónak nyomott,szinte kissé megemelt.
 -Fejezd be,elegem van.-kiabáltam rá.
 -Leszarom.-nevetett,és a szemeim nézte,hirtelen a kilincsre csaptam amire az ajtó kinyílt és kiestem a kezeiből. Nem tudom mennyire volt szerencse vagy nem de eltudta kapni a pólóm így nem koppant a tarkóm a kemény kövön,elengedett. Felpattantam.
 -Utolsó köcsög szarházi...mit képzelsz csak úgy játszadozhatsz bárkivel?-kérdeztem és megint megpróbáltam megütni de elkapta a kezem,a csuklómnál és baromi erősen szorítani kezdte.
 -Ez fáj engedd el.-kértem és a másik kezemmel az öklét fogtam és próbáltam tolni,pont a csuklóm két pontjánál szorította,ami baromira fájt.Nyílt az ajtó.
 -Merre vagytok?-hallottam Liam hangját.

2 megjegyzés:

  1. #kurvajóó❤Siess a kövivel❤
    Ui:Ha gondolod, benézhetnél a blogomra, jól esne:)❤
    http://youmakemestronglarrystylinson.blogspot.hu/?m=1

    VálaszTörlés
  2. Sziaaa
    még régen régen kezdtem el olvasni a blogod, csak aztán minden addig olvasott blogom eltüntettem, de most megint rátaláltam és annyira szeretem, hogy az hihetetlen. Tényleg nagyon nagyon jó blog
    Remélem hamar folytatod

    VálaszTörlés