(2) Új blog

A cím kissé megtévesztő..mert tulajdonképpen a két történet egy és ugyanaz. Az egyik történet egy Harry Styles a másik pedig egy Larry Stylinson fanfiction. Ajánlom figyelmetekbe!!! :D viszont ezt a történet mérföldekkel más mint ez,ez már fantasy :D c: remélem ez nem zavar titeket. Beillesztem a prológust és a két linket alulra!:) illetve két kis képet! :D nyomot hagyni ér!:D

 

Évszázadokkal ezelőtt,megjelent egy szervezet aminek nem más volt a neve mint az 'Ezer Farkas', kik arra tették fel életüket hogy mindenkit ki nem hajt fejet előttük azt eltüntetik a föld színéről,ám ezt emberi ésszel nem felfogható dologgal tették,kik újak voltak és nem voltak jártasak a Systemben azok szörnyű kínok között haltak meg. Egyes emberek rájöttek a nyitjára,és maguk is elsajátították praktikáit és próbáltak ellenszegülni. Rengeteg emberi áldozat lett,mivel a Systemhez nem egy hanem két ember szükséges,a Fighter az az a Harcos ki a támadásokat adja és a másik fél pedig a Victim az az az Áldozat ki a harcosát ért sérüléseket veszi át.

Egy kísérletnek köszönhetően az emberek között elterjedtek új élőlények,akiket a tudósok "Nekoknak" neveztek el. A nekok megszólalásig hasonlítanak az emberekre,2 dolgot kivéve,ezeknek a lényeknek a fejükön macska fül van és macskafarokkal is rendelkeznek.
Az emberek ezeket a lényeket nem akarták elfogadni,de hosszú évtizedek alatt a Nekok bevegyültek az emberek közé és Fighterek Áldozatai lettek,így felváltották az emberi áldozatokat.Az emberek elkezdték őket feláldozni és végül a tudósok leálltak a művelettel,mert nem erre hozták őket létre és rájöttek egy fontos dologra...

Az utolsó év mikor az utolsó Nekok megszülettek az 1991. Azóta egy Neko nem látott napvilágot.
A Nekok "árá" mostanra aranyéval vetekszik,kik még élnek és nincs Fighterük azokat egy helyen gyűjtötték őket össze.

Linkek:
http://neko-larry.blogspot.hu/ [Larry Stylinson Fanfiction]
http://nekofanfiction.blogspot.hu/ [Harry Styles Fanfcition]

034

  -Mi az hogy ha visszajött...?-kérdeztem.
  -Majd ha Harry visszajött futásból megérdeklődöd...-tette a kezét a fejemre mosolyogva.
  -De...ő csak egy őr...-mondtam.
  -Csak azért őr hogy a rabok ne tudják hogy kicsoda és megtudja ítélni ki mehetnek újra az emberek közé...-mondta.
  -Meg emellett rengeteg dolga van...-mosolyodott el,olyan kedves mosolya volt.
  -Te Liam...szerinted elmehetek tusolni...olyannak érzem magam mint aki hetek óta nem fürdött.
  -Kérdezd meg Scarletet...én meg tudok majd ruhát adni ha gondolod...-mondta és elindult kifelé,bólintottam é befutottam,teljesen hozzászoktam hogy a húgaim szobájába kérdés nélkül nyitottam be így mintha otthon lennék,nem is tudom milyen ötlettől vezérelve kopogás nélkül benyitottam. Az ágyon ült és az egyik kezében egy kép volt a másikban meg a tea.
  -Jaj bocsánat...a megszokás...sajnálom.-kezdtem visszacsukni az ajtót,de csak lassan hogy lássam mit csinál,és hátha beinvitál vagy esetleg megkérdezhetem amit akarok.
  -Gyere csak.-mondta és lerakta a kezéből a képet és a teát is majd felém fordult és elmosolyodott.
  -Bocsánat a zavarásért és majd az illetlen kérdésért de szerintem mindegyikünknek jót tenne ha lefürdenék...és azt akartam kérdezni hogy esetleg elmehetnék-e.-mondtam és az arcát néztem,kicsit az övé is meggyötört volt.
  -Persze használd csak...-mondta és tovább mosolygott,kitártam a karjaim.
  -Nah?Nagy ölelés?-nevettem,besétált a karjaim közé,előbb én majd utána zárt a karjai közé,végre valakinél magasabb voltam.
  -Na menj fürödni mert rád fér.-nevetett és elengedett,mosolyogva kimentem és fürdő felé vettem az irányt,mivel már az összes szobában voltam így tudtam hogy melyik az,hű hát igen szépen nézett amikor beléptem,nem egy kis darab fürdő volt az biztos,körbenéztem,és lassan levettem a fölsőm,a csap felett egy hatalmas tükör nyúlt,konstatáltam hogy baromi szarul nézek ki,megdörzsöltem az arcom és megnyitottam a csapot,miután meleg víz jött bedugtam a dugót.
  -Még mit csinálok...-néztem megint a tükörbe amikor már csak egy alsóban álltam egy teli kád víz mellett amibe még habot is csináltam.
  -Nevetséges...-nevettem halkan el magamat,saját magamon,lassan beültem a vízbe és kirázott a hideg a jó meleg víztől,teljesen nyakig belecsúsztam a kádba,lassan vettem a levegőt a kezeim a hasamon pihentettem,konstatálva azt hogy fogytam,ami barom jól jött mert kezdtem elérni a 85 kilót,becsuktam a szemem és hátradöntöttem a fejem,mindenfelé jártak a gondolataim. Lépéseket hallottam majd kinyílt az ajtó,a nehéz levegő és pára egy pillanat alatt kiillant a fürdőből.Nem tudom melyikünk volt jobban megdöbbenve. Harry testén gyöngyöztek a vízcseppek,csak egy törülköző volt a vállára dobva,és csak egy alsó volt rajta. Egyikünk se tudott megszólalni,én  még kicsit kába voltam a forróvíztől,a hajamba túrtam és kicsit felültem,mintha nem éppen élvezkednék egy kádnyi vízben.
  -Én sajnálom...Liam azt mondta kérdezzem meg Scarletet.-habogtam,mivel én vele ellentétben baromira zavarba jöttem,mégiscsak mondjuk én ültem a kádjában,teljesen meztelenül.
  -Hagyjad majd tusolok.-mondta és a zuhanykabin felé ment és ledobta a törülközőt a földre,én a vízre bambultam,a tükörben fél szemmel láttam ahogy megnyitja a vizet,ami először jó meleg volt és így a kabin ajtaja jó párás lett,az üvegen is lassan kezdett végigkúszni a pára,nem néztem fel,de azt még láttam a tükörben ahogy leveszi az alsóját és belép,halkan felmordult mikor megérezte a forróvizet,gondolom túl meleg lett mivel állítgatott még egy kicsit,én vettem egy nagy levegőt és lebuktam a víz alá,és kicsit átdörzsöltem a hajam.
  -Kell tusfürdő?-kérdezte. Nagy szemekkel néztem körbe,egy kurva tusfürdő nem volt a közelemben,és akkor még samponról ne is beszéljünk.
  -Ja köszi..nem lenne rossz...-motyogtam.
  -Gyere odaadom.-mondta és a kezét a kilincsre tette.
  -Ő..tudod mit...-mondtam de közbevágott.
  -Csak gyere ide érte...nehezedre esik?-mordult rám,jó oké persze.Most kiszállok és odasétálok,úgy csinálok mint aki nem tudná mi lesz akkor ha odamegyek.Fogtam magam és felálltam majd magamra csavartam a törülközőt és elindultam a kabin felé,hallottam ahogy kattan az oldala és kiárad a forró levegő.
  -Tessék.-nyújtotta ki majd a kezembe adta,az egész keze tűzforró volt és kezdett piros lenni.
  -Nagyon meleg...nem gondolod?-kérdeztem.
  -És ha nekem így tetszik?-fordította felém a fejét,feltételezem eddig direkt nem nézett rám. Én elintéztem hogy rám nézzen. Bravó
  -Csak kérdeztem...-mondtam.
  -A sampont is megkaphatom?-dünnyögtem halkan.
  -Hát hogyne...ide be ne hívjalak?-kérdezte és beakasztotta a zuhanyrózsát a helyére majd a sampont megfogta és a kezembe adta.
  -Bocsánat...akkor nem kell...-mondtam és visszanyújtottam felé.
  -Már ne szórakozz velem...-fújta ki a levegőt és becsukta az ajtót. Hűű...visszamásztam a kádba és gyorsan megmostam magam és a hajam kezdtem el jól megmosni,nem is tudom mennyire jót tett már ez a normális fürdés. Hallottam ahogy nyílik az ajtó és kijött majd megfogta a törülközőt és lengén a dereka kör kötötte,a haja tiszta víz volt és csak úgy lógott lefelé,rászárított és egy másik törülközővel csak áttörölte magát,felvette az alsóját és már indult is kifelé.
  -Meg fogsz fázni.-,mondtam.
  -Tessék?-fordult vissza,nem értem miért akarok én kedves lenni.
  -Csak szárítsd meg a hajad...meg fog fázni a fejbőröd.-mondtam,csak fújtatott egyet és megforgatta a szemét.
  -Én nem fogom.-mondta és kiment,hű.Oké. Kiszálltam és felvettem az alsóm.
  -Tessék itt a cuccod.-nyitott be Liam és mosolyogva felém nyújtott egy nadrágot,természetesen ilyen tréning nadrág szerűt,és egy kapucnis felsőt,vagyishát majdnem felsőt.

  -Kapucnis?-ráncoltam össze a homlokom.
  -Hagyjad jól fog állni.-mosolygott.
  -Hát köszönöm...-mosolyogtam és felvettem,természetesen nagy volt rám és a tükörben eléggé érdekesen mutattam.
  -Egész aranyos vagy benne.-nevetett.
  -Hát...nem tudom melyik férfinek tetszik ha édesnek nevezik..de ezt most bóknak veszem.-nevettem halkan és neki álltam megszárítani a hajam.
Mire végeztem kicsit kimelegedtem de legalább állt valahogy a hajam és teljesen száraz volt. Kint megcsapott a hideg levegőt. Hú...nagyon hideg volt így most hirtelen kint.
  -Nem fogom megszárítani.-hallottam ahogy Harry felemeli a hangját.
  -De elfagynak a hajhagymáid meg korpás leszel és minden bajod lesz és majd vághatjuk le ezt a helyes kis loboncod.-kiabált vele Scarlett,lefutottam,pont akkor dobott a fejére egy nagy törülközőt és erősen dörzsölni kezdte a fejét.

033

Amikor végighúztam az ujjaim a zongorán az eszembe jutott,hogy kiskoromban a nagypapám az ölébe ültetve tanított meg szebbnél szebbeket és próbálta átadni azt a tudást amire a ma világban kevesek képesek,nagyon sokat megtanított,szerette volna ha rendesen megtanulok de a kottával nem igazán akartam foglalkozni,így autodidakta módon tanultam meg,nem bántam meg. Mindig mindenkit le lehetett vele nyűgözni,pedig nem volt nagy tudomány,egy idő után elkezdtem érteni a kottákat is,persze ezt már nagyobb fejjel 14-15 lehetettem amikor már oda vissza tudtam játszani nagyobb szerzőktől,leültem a kis párnázott székre,elmosolyodtam és lenyomtam egy két billentyűt,majd lassú mozdulatokkal elkezdtem játszani a "How to Save a Life"-ot(azért ezt tettem bele mert ezt már hallhattuk Lout játsztani,aki nem itt a link:)és még a történethez is kapcsolódik :D) ,ez volt az egyik amit kívülről tudtam,nem tudom miért tetszett ennyire.
Próbáltam nagyon koncentrálni hogy ne rontsam,de hirtelen megrezdült a telefonom amire belerontottam de nem foglalkozva vele tovább játszottam,maga az eredeti szám nekem nem tetszett,de zongora verziót nagyon jó volt játszani,kezdtem újra elmerülni amikor arra eszméltem hogy egy kisebb fény kúszik fel a kis székre majd a zongora jobb oldalára,mivel meglepődtem és kiestem a koncentrációból ezért inkább abba is hagytam.
  -Folytasd,kérlek.-mondta halkan és beljebb sétált,mikor mellém ért felpillantottam rá. Teljesen máshogy nézett ki,egy pillanatra rám nézett majd le a zongorára,és nem szólt többet.

 

Lassan vettem egy levegőt,nem is értem miért csinálom meg amire kért.Az ujjaim megint a zongorára tettem majd újra játszani kezdtem,nem figyeltem semmire se,mindent kizártam és csak próbáltam eggyé válni a számmal,a dalszövegét kívülről ismertem hozzá,érdekes módon,és a sors iróniájának köszönhetően volt benne egy olyan rész hogy: 

"As he begins to raise his voice

You lower yours and grant him one last choice"

Érdekes volt...mielőtt tovább gondoltam volna megtörte a csendet.

  -10 éve nem hallottam senkit se zongorázni.-mondta és elmosolyodott halványan,felnéztem rá majd kicsit arrébb csúsztam,engedtem a szám szövegének,talán véletlen,talán nem.

  -Kérdezhetek valamit?-kérdeztem és ránéztem. 

  -Mindenképpen fontos most?-kérdezte és rám emelte a tekintetét. 

  -Ráér később is...-mondtam és visszafordultam a zongora felé,valamiféle zaklatottságot véltem felfedezni a szemeibe. 

  -Ha adsz valamit akkor talán el tudom játszani.-mondtam és lenyomtam pár billentyűt.Elmosolyodott majd felállt és a könyvespolchoz sétált és levett egy vékony kis kottatartót. 

  -Ebből szerintem bármi menni fog.-mondta és felém nyújtotta,elvettem és kitettem a zongorára. 

  -Hm...-mosolyodtam el.Természetesen ilyen alap darabok voltak mint a "Für Elise" ezért azt lassan elkezdtem zongorázni,nem emlékeztem rá teljesen és kicsit kezdett sötét lenni a szobába,de helytálltam. Mosolyogva figyelte,néha felpillantottam és elkaptam a tekintetét,már nem azt nézte ahogy játszom hanem engem,visszahajtottam a fejem és próbáltam odafigyelve játszani,mikor abbahagytam már az ablakban állt és nem szólt semmit se.
  -Ügyes vagy...-mondta,a kezei a háta mögött össze voltak kulcsolva,lassan felálltam és mellé sétáltam,megfordult és felemelte a kezét és ahogy elhaladt mellettem a hajamba túrt,a kezei hatalmasak voltak és jéghidegek,lehunytam a szemeim és amikor a kezei kifutottak a hajamból kinyitottam a szemeim és csak az ablakon bámultam kifelé.
  -Olyat adtál vissza amiben rég nem volt részem...köszönöm.-mondta és kiment. Nagyon zavaros volt minden,lassan kifújtam a levegőt és kicsit elmosolyodtam.

Megfogtam a telefonom és kivettem a zsebemből mivel eszembe jutott az hogy írtak. Liam volt. "Fejezd be...nem kéne ott lenned" "Fejezd be,mert felébredt és gyere ki onnan" Nem értettem miért kellett volna,ahogy felnéztem a telefonból az ablakból egy fekete kocogó alakot láttam meg,kiment valamilyen hátsó kapum majd befelé a ház után lévő kis fás területre. Gondolom Styles az. 

Lementem és Liamat láttam meg először ahogy kérdő tekintettel néz rám. 

  -Te játszottál?-jött ki Scarlett a konyhából egy gőzölgő bögrével a kezében. 

  -Igen...-bólintottam egyet. 

  -Értem...-mosolyodott el majd elém sétált és átölelt,nem szólt semmit se,csak megsimogatta a hátam a szabad kezével majd ellépett tőlem. 

  -Köszönöm.-mondta mosolyogva majd felment mellettem és amikor felért hallottam ahogy csukódik a szoba ajtaja. 

  -Rosszat csináltam?-néztem Liamra,mivel már teljesen össze voltam zavarodva. 

  -Egyrészről igen,de másrészről hoztál nekik valami lelki béke szerűt...-állt meg velem szemben,karban tett kézzel.

Lassan elmosolyodott,és megrázta a fejét. 

  -Remélem csak javítottál nem ártottál.-mondta és mellém sétált. 

  -Ártani?-kérdeztem. 

  -Van a családnak egy fájó pontja...sikerült kicsit rálépned...nem nem is ez a jó szó..beletaposnod...-mondta és a vállamra tette a kezét. 

  -Ezért nem kell majd emésztened magad,Scarlettnek csak jót tett...-mondta mosolyogva.

  -Nekem..amúgy...nem kellett volna visszamennem már?-kérdeztem.
  -Majd megkérdezed az igazgató urat...-nevetett halkan.
  -Mi?Mikor?-néztem rá kérdőn.
  -Majd ha visszajött a futásból-nézett le rám mosolyogva. Oké...teljesen összezavarodtam.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezt egy blogról loptam[Until it's Gone] Nem célzás!!!:DD

Amúgy remélem tetszett nektek a rész,kicsit probálom nektek más oldalról is mutatni a történetet,most még nem tudjátok miről van szó...de majd később!!:D

Sziasztok:)

Ezzel a nagyon édes képpel kívánok mindenkinek utólag Kellemes Húsvétot! :D

  Kettő überfontos kérdésem lennek felétek,de ahelyett hogy ide leírom oldalt már meg is tekinthetitek! :D szeretném ha sokan szavaznátok,mert rengeteg nagyon jó ötletem van :D csak nem tudom mennyire engedtek elrugaszkodni,szeretném ha ti is a részei lennétek a blognak:D
  Egy nagyonfontos kérés,nem akarok akaratos lenni,de néhány rész alá írjatok mert néha iszonyat elkeseredett tudok lenni hogy most akkor vagy annyira jó hogy szóhoz sem juttok napokig :DDDD vagy esetleg annyira rossz hogy baromira nem akartok megsérteni :D már minden rész alá ilyen kis szavazós dolgot fogok csempészni hogyha nem írtok alá akkor ott be tudjátok pöckölni :D
  (Majdnem)1 hétig voltam lent Balatonon szóval kicsattanok a lehetőségektől és a ötletektől,ezt az is tükrözi hogy a 33-34 rész már készen is van :D illetve rengeteg dolog cikázik a fejemben,amit baromira el fogok felejteni mire odaérek a történettel,de addigra úgyis lesz 1000 másik. :D
Amúgy baromi közvetlen embernek érzem magam(kackac) szóval ha nem punnyadna el/le akkor nagyon szívesen csinálnék egy chat csoportot(olyan egyedül érzem magam írás közben:c) és amúgy is szeretek beszélgetni meg megismerni embereket. :D
Akinek lenne kedve illetve affinitása hozzá az jelöljön befacebookon. Baromira nem harapok :D
 Na sziasztooook :D

032

 -Ha megmersz szólalni,kikaparom a szép kis szemeid egy kis teáskanállal.-morogta,nem szóltam semmit se,nagyon zavart hogy ilyen,baromira megbántva éreztem magam,nagyon rossz érzés volt.Hallottam Liam lépteit,Harry a szemeimet nézte és nem nézett el semerre se.
 -Félsz?-kérdezte és elengedte a csuklóm majd az arcom felé nyúlt,a hüvelykujját az ajkamnak érintette,miért mindig ez a Félsz...rosszul vagyok tőle.
 -Ez annyira fel tud izgatni...-nevetett halkan,és az hüvelykujját az ajkaimon húzta végig lassan többször egymásután,lehunytam a szemeim és elhúztam a fejem.
 -Na...ésszel.-mondta és megfogta az arcom erősebben és visszahúzta.
 -Hm...-mosolygott.
 -Valld be..-nevetett,nem szóltam.
 -Csak valld be hogy tetszik...tudom hogy tetszik...-mosolygott.
 -Válaszolj.-kiabált rám,amitől kicsit megremegtem és oldalra néztem.Hallottam ahogy Liam léptei felénk jönnek,Harry megint rám kiabált,nem reagáltam rá semmit se,Liam benyitott az ajtón.
 -Harry...nyugodj le...-mondta.
 -Na már csak te kellettél ide...-nevette el magát,megint olyan furcsa lett.
 -Nem lesz semmi baj...-mondta és közelebb jött.
 -Nevetséges vagy...hallod egyáltalán magad? Minek jöttél ide? Megint baszakodni?Nem kérek belőled mert csak egy ugyanolyan szerencsétlen hülye vagy mint ez itt...-bökött rám nevetve.
 -Nem lesz jó vége Harry ha felhergeled magad..és főleg ha engem is...-mondta és már mellettem állt,majd lassan elindult felé.Harryben már így is volt egy kicsi. Nem szólt csak engem nézett,tudta hogy nagyon rosszul esik, és hogy rosszul érzem magam.
-Tudod...egy elég vicces vagy...ahelyett hogy nekem és magadnak és bevallanád,nem adnád itt ezt az ártatlan hetero fiút-..elmosolyodott,felém indult amikor Liam megfogta a vállát amire,megállt de mielőtt megfordult volna Liam egy injekciós tűt a nyakába szúrt,Harry rögtön kikapta de akkor már a tartalma benne volt,Liamra nézett,az arca elvolt torzulva a dühtől.
 -Te..-mondta majd lassan felém fordult,a tekintete kisimult,lassan a térdére esett,fejjel előre a hasamnak dőlt,léptem volna egyet hátra,de Liam intett hogy nehogy megpróbáljak,éreztem ahogy elnehezedik a feje,és egyre kevésbé tartja,Liamra néztem aki mutogatott nekem,azt csináltam amit mutatott,a fejem a kezére tettem,és lassan simogatni kezdtem.
 -Sajnálom...-mondta halkan és lassan elkezdett dőlni,de megfogtam és Liam és odajött és megfogta,lefektettük a földre.
 -Mit adtál be neki?-néztem döbbenten rá,nem tudom mitől tud egy ember ennyire kidőlni,de nagyjából egy elefántra való nyugtató kell hozzá.
 -1 rész altató és 2 rész nyugtató...Felírt dolog nem én kotyvasztom.-mondta és kifújta a levegőt. Felírt?
 -Az mit jelent?-kérdeztem,annyira vegyes érzések kavarogtak bennem.
 -Mint már egyszer említettem,nem fogsz tőlem megtudni semmit se,ahogy látom tőle se...nyugodj bele,majd megunja és békén hagy.Csak addig bírt ki kérlek...köszönöm a nevében is.-mondta majd felállt és kiment.Ezt megint nem tudtam hova tenni.
 -Liam elegem van hogy mindenki csak titkolózik...tudni akarom. Vagy egy keveset...vagy csak azt hogy ez mi volt...vagy hogy mit adtál be neki...vagy mire...-mondtam. Sóhajtott egyet majd intett,kimentünk a nappaliba,mielőtt leültem volna,megfogtam egy párnát és visszavittem Harryhez és a feje alá tettem...nem tudom hogy a mai nap után miért foglalkozok még vele,visszasétáltam majd leültem a kanapéra.
 -Nem tudom mi lenne az a dolog amit ha elmondok csak kicsit is a helyében éreznéd magát,vagy belegondolnál az életébe.-mondta és az állát simogatta. Nem tudtam mire gondolni.
 -Igazából,bárminek örülnék...-mondtam.
 -Harrynek nem volt könnyű élete,zárjuk le ennyivel a múltját.Az előbbi dolog egy eléggé megmagyarázhatatlan dolog. Áll előtted egy jó kiállású férfi...aki bármikor olyanná tud válni amint amit az előbb láttál.

 -Többször került már olyan állapotba amiből csak "kiütni" lehet.Ilyenkor a szervezete a két hatás miatt egy hatalmas sokkot kap és kifekszik tőle. Mint gondolom tudod a szöszi barátodtól Harry régen boxolt versenyszerűen,nagyon jó volt benne,ennek köszönhetően találkoztunk,a box mellett még 3 másik harcművészetet tud az egyik az Aikidó amit én is szintén tudok.Ez inkább védekezés mint harc,de mindegy.-mondta.Hirtelen próbáltam befogadni sok információt.

 -Mikor kel fel?-kérdeztem. 

 -A gyógyszer hatása mindig tőle függ,van amikor 1-2 órán belül felkel de volt amikor félnapig kifeküdt.-mondta és közben engem nézett,láttam hogy komolyan beszél,és neki is rossz emiatt. 

 -De...azt megkérdezhetem hogy mégis mi is ez az egész?-kérdeztem mivel eléggé bele voltam zavarodva.

 -Ezt nem szeretném elmondani,a családja tudja csak...és amíg vagy ő vagy a családjából nem osztja meg valaki addig nem szeretnék vele beszélni..-mondta. 

 -Értem...-mondtam és lassan bólogattam. 

 -Tudod...nem olyan rossz ember mint amilyennek látszik...sajnos ilyenkor látszanak meg rajta az elvonás tünetei,amik felett nem tud túljutni,egyszer besokall és akkor kész. Aranyos vagy fiú Louis.-mosolyodott el. 

 -Nem veled van a baj.-simogatta meg a combom. 

 -Viszont Anne vagy Gem jönnek meglátogatni ma...nem tudom mi lesz ha itt találnak,nagyon kedvesek,de inkább maradok én is.-mondta majd felállt.

 -És ők kik?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

 -Anne Harry anyukája,Gemma pedig a nővére.Néha néha eljönnek megnézni hogy minden rendben van-e vele. Sokat foglalkoznak vele,mivel szeretnék a rendbe jönne,viszont Harry amilyen hülye,próbálja elutasítani a segítséget. Sok baj van vele...-nevette el magát a végén. 

 -Ha akarsz nézz körbe...gondolom azért is vagy itt hogy körbenézz nála.-mondta és bement a konyhába,és hallottam ahogy kattan a forraló,a nagy üvegajtó felé mentem,majd lassan kimentem a kertbe,annyira gyönyörű volt a kilátás meg maga az egész kert,meg maga minden,mikor leültem az egyik lépcsőre,mikor oldalra fordultam a nagy fekete kutya mellettem ült,egy kissé megijedtem.

(a police felirattól tekintsetek el :D
ő volt a legszebb*-*)

- De egy szép kutya vagy.-néztem rá és felé nyújtotta a kezem amit megszagolt majd lefeküdt mellém,megnéztem a kis bilétáját. 

 -Nevada.-mondtam és elmosolyodtam,ki ad ilyen nevet a kutyájának,a fejét a combomra tette,kis nagy buksija volt. Imádtam ezt a fajtát...kiskoromba német juhászt akartam minden áron,most meg felnőtt fejjel belegondolva nem is értem miért nem vettem egyet.Jó volt itt kint ülni,most kicsit minden békés volt az előbbihez képest,lassan a kezem a kutya fejére tettem és a táj nézegetése közben óvatosan simogattam,nem tudtam hogy fog rá reagálni,hirtelen felült majd felállt és arrébb sétált és nyújtózott egyet,na szép itt lettem hagyva,lassan elindult egy irányba,nem tudtam mit lát.de amikor lefutott a lépcsőn megláttam a kert végében lévő madarat amit gondolom kiszemelt magának,mielőtt a madár felszállt volna elkapta és odafutott hozzám és a kezembe adta,az aprócska madár még mozgott és semmi baja sem volt. Nevetést hallottam. 

 -Nevada...nem szabad...-nevetett Liam a háttérből,én meg kiengedtem a madarat a markomból és az meg elrepült,Liam beült mellém. 

 -Nagyon okos kutya,5 év körül van, Harry régen nagyon sokat foglalkozott vele hogy olyan okos és ügyes legyen mint amilyen most,sokáig volt vele a börtönben amikor még szöktek el rabok,akkor még a kutyákkal kapták el őket,és mivel Nevada is ilyen kutya volt és még az is,ezért amit utasítasz neki azt elkapja és nem engedi el amíg nem kap rá engedélyt.-mondta és megsimogatta a kutyát. 

 -Ez legális?-húztam fel a szemöldököm.

 -Hát mivel a rabok ruháját kapták el ezért igen,ha megütötték a rabok őket akkor kaphatták meg őket...már sokkoló és bénító pisztoly van főleg "akcióban",illetve ha a kerítést átlépte az elítélt,a börtön fel van hatalmazva egy töltött fegyver elsütésére.-mondta és rám nézett.

 -Ez elég beteg...-mondtam

 -Az egész világ beteg,de gondolj bele,egy sorozatgyilkos kiszabadul...a mi hibánk hogy több embert újra megöl...ezt nem lehet engedni,és ha ilyen meg is történik akkor is először a lábakat vagy esetlegesen a karokat kell célba venni.-mondta és eldobott egy labdát. 

 -Értem...-bólintottam és a kezeimet néztem. 

 -Na ne búslakodj.-bökött meg majd felállt és bement.Az égre néztem,fura és kicsit borzasztó volt ezt hallani,hogy ennyit ér egy élet.Felálltam és én is elindultam befelé,olyan nagy volt ez a lakás,a kutya beszaladt mellettem,felmentem az emeltre,nem akartam hogy a családjából bárki is itt találjon.Ahogy végignéztem a folyosón,6 szoba volt,vegyük úgy hogy,egy Scarletté,egy vendék,kettő Harryé és egy fürdő...ez akkor is még 1 plusz szoba,bekukkantottam abba a szobába ami a folyosó végén volt a "titkos" szobával szembem,egy kis szoba volt egy zongorával a közepén,könyvespolcok megtömve itt is könyvekkel és nem messze tőle egy székes fotelszerű dolog.

 -Tud zongorázni?-kérdeztem és furán néztem a szobára,viszont bementem és becsuktam magam mögött az ajtót,az órámra néztem,már több mint 2 órája történt a dolog,még mindig rossz volt rágondolni,a szék mellé sétáltam majd a felnyitott zongora elé. 

031

Megálltam kb. félúton amikor is eszembe jutott Scarlett,nem tudom ilyenkor ő mit csinál vagy Harry mit csinál vele...vagy bármi hasonló így inkább fogtam magam és egy fordulattal felfutottam majd mielőtt bement volna az ajtón elkaptam a karját.
 -Scarlett..megkérhetlek hogy most ne gyere le?-kérdeztem.
 -Mer'?-kérdezte hanyagul.
 -Mert szeretnék Harryvel kettesben beszélgetni...-motyogtam.
 -Ahh oh...ja..világos..persze.-bólogatott majd bement az ajtón.Szerintem teljesen félre értette...Jó mindegy nem érdekel.
Megint lenéztem a lépcső felé,hihetetlennek tartottam hogy semmilyen gyógyszer,nyugtatót,altató vagy tököm tudja mi nincs itt ilyen helyzetre,fogalmam sem volt mint kéne hogy tegyek olyan dolgok keringtek a fejembe hogy le kéne ütnöm,de persze mire kettőt fordulnék a serpenyővel addigra arccal a falban találnám magam. Ha beszélgetni kezdek vele akkor elküld,kiabál meg egyebek azt meg nem akarom,elegem van a faszom jött ment lelki terrorjaiból,de persze nem tehet róla megértem.
A legfelső lépcsőfokon álltam és baromira dobogott a szívem,mikor bátorságot vettem újra felhúztam magam elé egy kifogásokból álló falat,így nem jutottam egyről a kettőre,mindig kicsit lejjebb léptem a lépcsőfordulóhoz érve láttam meg csak Harryt ahogy szenved a kanapén,a feje vörös volt az erek a nyakán kidudorodtak a térdén könyökölt és a kezeibe volt temetve a keze,csak mikor felemelte a fejét és kinézett az ablakon akkor láttam hogy hogy is néz ki,teljesen leverte a víz és szörnyű volt ránézni,mint akit megkínoztak,megcsúszott a lábam így pár lépcsőfokot mellőzve rögtön a harmadik lépcsőfokra "teleportáltam" nagy dobbantás kíséretében...hát persze hogy máshogy. Nem nézett felém csak a fejét visszahajtotta,és ökölbe szorította kezeit.
 -Miért vagy itt?-kérdeztem mint aki csak most érkezett és nem fogná fel a helyzetet,természetesen csak fel akartam magamra hívni a figyelmet hogy ne az öklével szorítsa a fejét,nem válaszolt. Ez felettébb nyugtalanító volt,mert ilyenkor az anyámba is el vagyok küldve nem hogy csend,lesétáltam a lépcsőről.
 -Harry?-kérdeztem és megálltam a lépcsőnél.
 -Mit akarsz?-morogta és felém nézett. Húú...
 -Öm...-mondtam.
 -Mielőtt hozzám szólsz...legalább találj ki valamit...-morogta,de olyan fura volt hogy nem baszott le érte.
 -Értem...öm...rendben...-mondtam és a fejem vakarásztam,halottam ahogy valamit halkan motyog,..nem értettem belőle sokat,nem tudtam mire gondolni,nézelődtem körbe körbe és a karomat vakartam.Halvány lila gőzöm se volt mit csináljak.
 -Mi a faszt keresel itt?-nézett rám mintha most jöttem volna.
 -Mi?-kérdeztem zavartam.
 -Ne kérdezz vissza baszódj meg.Válaszolj már.-mordult fel és még mindig engem nézett.
 -Mi..ja..csak..lejöttem..-mondtam.
 -És ha megkérdezhetem miért?-kérdezte és felállt.Persze ilyenkor kell ezt elkezdenie...miért is ne. Természetesen irányt váltottam és a konyha felé léptem egyet.
 -Mit akarsz tőlem?-kérdeztem halkan.
 -Vicces vagy...pont tőled.Nevetséges kis senki vagy.-vonta meg a vállát.
 -Veled max játszani lehet...Semmi több.-mondta és megindult felém.
 -És mint mondtam szeretek is...Mert olyan könnyű megijeszteni,és könnyen megsértődsz,meg emészted magad.Vicces...-mondta és megállt a konyha előtt,ahol én voltam.
 -Egyet kell megjegyezned,előlem nem fogsz tudni megszökni,de nem is akarsz...-mosolyodott el,majd elém lépett. Már rázott a hideg a sértéseitől,kezdtem megint rosszul lenni tőle. Undorodtam tőle ilyenkor,tiltakozni nem tudtam,így csak a tűrés maradt.
 -Nem mész el?-döntötte oldalra a fejét és homlokomon lévő hajamra túrt majd végigvezette a kezét a hajamban,mielőtt kiért volna hátul a keze a hajamból megmarkolta és kicsit meghúzta,a kezem a kezére tettem,nem akartam hogy ráncigáljon és játszadozzon.
 -Engedj el seggdugasz.-csapta le a kezem a kezéről.
 -Mit akarsz tőlem?-kérdeztem és próbáltam valamennyire ránézni.
 -Jelenleg sok mindent.-mondta és elengedte a hajam.Mosolygott,de nem az a kedves szokásos mosoly volt.
 -Félsz?-kérdezte és addig lépkedett amíg az ajtónak nem nyomott,
 -Nem-húztam el a fejem,mikor az államért nyúlt.Elegem van a lelki terrorból.
 -Tudod...Benned felismerek valakit...-mondta és megsimogatta az arcom.
 -Vicces...-mondta majd a szemeimbe nézett.
 -Mi?Kit?-kérdeztem
 -Semmi közöd hozzá.-mondta és a mutató ujját az ajkamra tette.
 -Ha emlékeztetlek valakire...akkor miért bántasz?-kérdezte.
 -Mert egy ugyan olyan nyomorékok vagytok.-mondta és szigorú tekintettel nézett rám.Beharapta az ajkát,elnéztem és vettem egy nagy levegőt,visszahúzta a fejem.
 -Ne szökj meg...-válaszolta halkan nevetve,olyan más lett.
Elmosolyodott,becsukta a szemeit majd a homlokát az enyémnek döntötte,én nagy szemekkel néztem. Hogy változhatott rögtön ennyit...most kicsit nyugodtabb volt. Most mértem fel csakhogy milyen magas,tulajdonképpen ahhoz hogy a homlokunk összeérjen kicsit be kellett görnyednie...mennyi lehet...186...188...én meg 177...kb...na jó 179...Kinyitotta a szemeit,megijedtem mert megint vad,sötétek voltak.A szemeibe néztem,mire reagálni tudtam az ajkamba harapott,de annyira erősen hogy felsértette.
 -Auu..engedd el Barom...fejezd be.-ütöttem meg a mellkasát ököllel,elengedte,de abban a pillanatban még jobban az ajtónak nyomott,szinte kissé megemelt.
 -Fejezd be,elegem van.-kiabáltam rá.
 -Leszarom.-nevetett,és a szemeim nézte,hirtelen a kilincsre csaptam amire az ajtó kinyílt és kiestem a kezeiből. Nem tudom mennyire volt szerencse vagy nem de eltudta kapni a pólóm így nem koppant a tarkóm a kemény kövön,elengedett. Felpattantam.
 -Utolsó köcsög szarházi...mit képzelsz csak úgy játszadozhatsz bárkivel?-kérdeztem és megint megpróbáltam megütni de elkapta a kezem,a csuklómnál és baromi erősen szorítani kezdte.
 -Ez fáj engedd el.-kértem és a másik kezemmel az öklét fogtam és próbáltam tolni,pont a csuklóm két pontjánál szorította,ami baromira fájt.Nyílt az ajtó.
 -Merre vagytok?-hallottam Liam hangját.

030

Mindenkinek utólag Kellemes Ünnepeket kívánok! Sajnálom hogy eltűntem de kb 2 percet nem voltam szünetben otthon :D Mikor lett volna leülnöm akkor lázas lettem és a barátom kitalálta hogy ő ápolgatni fog hogy szilveszterre meggyógyuljak (30.-án 39.7-es láz :D) De nagyon ügyes voltam lehúztam másnap 5-órára 37-re szóval mentünk :D Halálomon voltam tényleg nagyon sajnálom :c :D. Na de tegnap láttam egy posztot ahol kb leírták a blogom pár jelenetét :D bátorkodtam oda kommentelni[haha nagyazarcom] hogy ez az enyém 1000% :D mint kiderült tényleg erre a blogra gondoltak :D és annyira megörültem meg a kérdés megválaszolása után és tobb hozzáfűzött kommentben rengeteg dicséretet kaptam:D ezúton is köszönöm azoknak akik kommentelnek és remélem nem baj ha kint látják magukat mert én abban a pillanatban annyira megaüberszuper büszke(fejlődött a szókincsem szünet alatt:D:D) lettem magamra hogy nagyon :D és nagyon szégyenlem magam :((((((( (01.25.) ezt a részt már nagyon rég elkezdtem írni:( bocsiiii
 Köszönöm még egyszer és akkor jöjjön a rész


-Miért jó ez neked?-kérdeztem halkan és elhúztam a fejem.
-Soha nem fogod megérteni.-mosolygott.
-Igazad van egy szadista állatot soha nem fogok megérteni.-kezdtem el megint feszegetni a határt.
-Nem is kértem.-nevette el magát majd feláll.
-Most kimegyek.-válaszoltam és felálltam,megfogta a karom.
-Ki engedte meg?-nézett rám.
-Mivel ketten vagyunk ebben a szobába minden bizonyára én.-mondtam és leütöttem a karját a kezemről majd kimentem és becsuktam magam mögött az ajtót. Nagyon mérges voltam és nem érdekelt hogy mit gondol,elindultam az egyik szoba mellé,soha nem szerettem más lakásában duzzogni de nem tudok sehova máshova menni,a nagy gondolataimból az egyik szoba ajtaja mögül jövő kellemes szám zavarta meg,az ajtóhoz mentem.Bekopogtam.Semmi.Résnyire benyitottam.

Nem tudom miért lepődtem meg ennyire attól amit láttam,tudtam valahol mélyen hogy valamit sportol,de nem gondoltam volna hogy balettozik. Nem illett hozzá valahogy ez az egész,a résen keresztül néztem ahogy mozog,nagyon kis ügyes volt.Hazudnék ha azt mondanám nem volt az,ahogy elmerültem a gondolataimban egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes.
-A kurva életbe.A picsába hogy nem sikerül.-ütlegelte a padlót.
-Jól vagy?-léptem be és beljebb sétáltam közel hozzá.
-Te miért vagy itt? Menj innen.-mordult rám. Ez ilyen családi szokás?
-Mert hallottam hogy elestél...-töprengtem egy rendes válaszon.
-Üvölt a zene..nem hallhattad.-állt fel és a kézfejét dörzsölte.
-Mi történt?-kérdeztem.
-Semmi csak valami nem megy.-mondta és lekapcsolta a zenét.
-Értem..és esetleg tudok segíteni?-kérdeztem.
-Nem. Azzal segítesz ha kimész.-hesegetett kifelé.
-Naaa mégis...Nagyon jó voltam ám tesiből.-nevettem.
-Majd máskor megkérlek rá...de most nem igazán menne megint...majd később kicsit.-mosolyogott.
-Jó jó értettem.-bólintottam.
-Azért köszönöm.-mosolygott,én meg kimentem. Annyira rossz volt ebben a házban járkálni...és fogalmam se volt hogy hogy is kerülök én vissza a "helyemre",még a végén azt fogják hinni elszöktem,lementem és ott leültem a kanapéra...hihetetlennek tartottam hogy egy ekkora házban él...egyedül. Annyi furcsa kérdés övezte őt amire válaszokat akartam,de még magát a kérdést se tudtam hogy feltenni. Nem volt kinek. Liam oké ő egészen kedves,az egészen volt a hangsúly. Harry olyan lesz mint egy fenevad ha arról kérdezem mi lelte.
-Min gondolkodsz?-kérdezte gondolataim fő tárgya. Nem tudtam mit válaszolni.
-Nem válaszolsz?-kérdezett megint,a hangja szórakozott volt,mintha meg se történt volna a kis "eszmecserénk".
-Semmin csak ülök és bambulok ki a fejemből...-válaszoltam.Feszélyezett a jelenléte.Furcsa volt vele lenni.
-Olyan megnyerő kis személyiség van Louis...be kell valljam...-mondta és kicsit elmosolyodott és megtámaszkodott a kanapé támláján.

Csak néztem ki a fejemből.Miért ilyen?Mi teszi őt ilyenné?
-Miért érdekel a múltam?-kérdezte és eltűnt a mosoly az arcáról.
-Többet tudnék rólad ha tudnám...-mondtam halkan.
-Ki kért meg rá hogy többet tudj rólam? Ki akarja hogy tudj rólam bármit azon kívül hogy egy szadista állat vagyok?-kérdezte
-Az vagy?-kérdeztem vissza.
-Az vagyok.-bólintott és felállt,így igazából jobban hasonlított egy modellre mint egy "rossz fiúra". Széles vállak,rendezett haj,izmos fel-alkar,keskeny csípő és hosszú lábak.
-Miért vagy az?-kérdeztem,elmosolyodott.
-Sok minden nem tudsz...-válaszolta majd ledobta magát velem szemben.
-Kapok választ?-kérdeztem.
-Soha nem fogsz tisztán látni.-mosolygott közben,biztos vagyok benne hogy tetszett neki hogy fojtogat a válaszaival.
-Miért nem?-szegeztem neki a kérdést és a szemeiben néztem.
-Mert nekem akarom hogy bármit is tudj rólam. Hogy bármi közöd is legyen hozzám.-mondta,ez nem tudom de valamiért szíven ütött,szerintem látszott is rajta mivel előre hajolt és halkan nevetett.
-Ne próbáld mutatni hogy nem fáj...látom hogy belül minden szavam mardos.-vigyorgott majd felállt és elém sétált.
-Louis...nem hiszed el de látom rajtad hogy fáj és azt is hogy kedvelsz.-megfogta az állam és megemelte a fejem úgy hogy a szemeibe nézzek,még mindig mosolygott de nem tudom körbe írni milyen volt,libabőrös lettem ettől az érzéstől. Kiszolgáltatottnak éreztem magam.
-Tudod...ilyenkor egész aranyos vagy...-mondta és a szemeim nézte,közben elkezdte a fejem tolni hátra,amíg a táblába nem ütközött,nem tudom miért de nem tudtam megmozdulni,csak a szemeit néztem és minden felé jártak a gondolataim,tudtam hogy valamit tennem kell de nem mozdultam,a kezem emeltem.
-Felesleges...a foglyom vagy.Egy madár vagy a kis kalitkámban. Azt teszek veled amit akarok...Nem teszel ellene semmit sem...mert félsz...félsz tőlem...-mosolygott majd visszanyomta a kezem a kanapéra és az egyik lábával betérdelt a lábam közé.
-Nem csak lelkileg vonzódsz hozzám Louis...tudom hogy a testi vágyaid is utat engedsz...-suttogta fülembe.
-Nem..-mondtam halkan.
-Nem?Tudom hogy elképzelted...tudom hogy akarod hogy azt akarod hogy olyat tegyek veled amit megbánsz...-mosolygott.
-Még kicsit meg is sajnállak néha...tudom hogy mindig tetszik amit csinálok...-mosolygott majd megpuszilta nyakam,amitől kirázott a hideg,
-Erről beszélek...Louis ízig-vérig meleg vagy...valld be.-mosolygott és lassan a nyakamba suttogta az összes szót.
-Bevallom...aranyos amikor így remegsz a karjaim között...tetszik...-mondta és elhajolt tőlem majd leült mellém.

-Más vagy mint mások...ami részben jó...de részben pedig kibaszottul ki foglak használni arra hogy megkapjam amit akarok.-mondta és a szemeim nézte.Nagyon fura érzések keringtek bennem. Nem tudtam mit szólni de most annyira kedvem lett volna neki menni és addig ütni amíg mozogni képes,szerintem látta az elhatározást a szememben,én is éreztem ahogy egyre gyorsabban mozog a mellkasom,ő csak elmosolyodott.Egy szó nélkül néztem fel rá és a szemeim mindent elárultak

Amikor megmozdultam megragadta mindkét karom és kibaszott erősen belepasszírozott a bőrkanapéba.

-Nem tudsz tőlem szabadulni fogd fel-rázott meg,éreztem ahogy vörösödik az arcom,de most kivételesen a méregtől. 

-Egy utolsó bunkó szar alak vagy.-mondtam.

-Jaj de megsértettél hülye gyerek. Azt hiszed ez valami is volt...Elmondom hogy nem.

-Engedj el...-morogtam és mocorogtam.

-Ha lenyugszol...-mondta.

-Faszom fog lenyugodni...-mondtam és a szemeit néztem.Becsukta a szemeit majd elmosolyodott.

-Csak engedd hogy a tested átjárja a nyugalom...-mondta halkan és közelebb hajolt.Nem szóltam csak lassabban vettem a levegőt.Nem tudtam hogy ezt nekem vagy saját magának mondja.Lassan kinyitotta a szemeit. Sötétek voltak és az egész arca lesápadt. Ilyennek szoktam látni...nem ennek aki eddig volt.

-Menj el...-morogta és felült.

-Mi?-lettem megint ugyan az az értetlen mint szoktam lenni.

-Csak tűnj innen a francba...-mondta és becsukta a szemét.Nem tudtam mi történik ilyenkor vele de nagyon megijesztett,felültem és lassan felálltam.Tudni akartam mi történik vele ilyenkor,de tudtam hogy elküldene.

-Menj már a picsába.-mondta és megemelte a hangját,felmentem gyorsan az emeltre.

-Nem nem tudom hol van.Ne veszekedj velem Liam...-sipítozott Scarlett.

-Ki van a vonalban?-kérdeztem.

-Liam...és azt kérdezgeti hogy Hol van Harry Hol van Harry.Gondolom lent van Harry és leszarom mint csinálni Harry.HarryHarryHarry.-csapkodott jobbra balra.

-Louval beszélek...Tudod aki eljött a börtönből.Oké.Téged akar.-nyújtotta át a telefont.Ódzkodtam az ötlettől de a végén elvettem.  

-Hol van Harry?-kérdezte mielőtt beleszóltam volna.

-Lent...-mondtam.

-Na ne...huuhu.Mit csinál?-kérdezte megint.Arrébb sétáltam.

-Rosszul van...-mondtam halkan.

-Mi?1 óra alatt vagyok ott..Baszki Louis...-morgott a telefonba.

-Miért kéne idejönnöd?-kérdeztem.

-Ezt nem érted.Meg kell nyugodnia...Louis most elmondok neked valamit...De ezt utána elfelejted.Harry ilyenkor nem csak másban de magába is kárt tehet. Hallucinálhat és olyan dolgokat tehet amit valójában nem tenne. Ezért kérlek hogy menj le,ne érdekeljen mit mond,próbáld meg megnyugtatni. Szörnyen fog kinézni. De tedd amit mondtam,biztos vagyok benne hogy rád fog ijeszteni. Én is féltem tőle. De nem fog bántani. Megígérem.-mondta és letette a telefont. Ott álltam teljesen tanácstalanul és a lépcsőt néztem,elindultam lefelé és vettem egy nagy levegőt.