Nem tudom fél perc alatt hányszor futott át az agyamon hogy ez a kérdés nem hogy udvarias nem volt de semmi más sem igazán. Vettem egy nagy levegőt és álltam a tekintetét. Nem néztem el. Jogosan volt nagyon nagyon mérges. Beszívta az ajkait és nem szólt csak mereven nézett

Nem tudom mi játszódott le a fejébe...de nagyon megijesztett,mindezek ellenére tudni akartam.
-Honnan tudod hogy nem vagyok egy megszállott drogos?-mosolyodott el.
-Mert...Az unokahúgod...azt mondta...-mondtam komolyan és nagyon meggyőzően.
-Scarlett...És te hiszel egy kis taknyos tizenévesnek a 20 éves fejeddel?-nevetett ki.
-Igen hiszek mert nem tudom ezt rólad feltételezni.-makacskodtam.
-Sok mindent nem feltételezel rólam és ez elég nagy hiba.
-Nem gondolom magam rossz emberismerőnek.-álltam a sarat mivel most ez nagyon érdekelt. Szerettem volna végre pontot tenni arra bizonyos i-re. Nem tudom hogy ezzel most mennyire léptem át azt a képzeletbeli határát,de nem hagyott nyugodni.
-Leszarom mit gondolsz.-mondta.
-Én is ezt amit most csinálsz.-válaszoltam.Felém fordította a fejét.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza.
-Azt hogy leszarom amit most csinálsz.-válaszoltam bátran.
-Befogod a pofád most azonnal.-morogta és zöld szemeivel ölni tudott volna.
-Nem..-mondtam halkan.
-Louis bazdmeg húzd meg magad kurva gyorsan.-Nem akartam tágítani,nem hagyott nyugodni az hogy az egyik pillanatban kedves a másik pillanatban meg egy bunkó.
-Szeretném ha elmondanád.-váltottam stílust,próbáltam kedvesebb lenni mert igazából ebből csak én jöhetek ki rosszul.
-Nem fogsz felidegesíteni te fogyatékos hülye gyerek.-mondta és elfordult.Vettem egy nagy levegőt.
-Kérlek Harry mond el...-mondtam halkan.
-Nem bírod felfogni hogy kussolj?Takarodj ki a szobából.Most.-nem nézett rám hanem egyenesen a szoba nagy teraszajtaján mereven bámult kifelé,közelebb léptem hozzá egészen közel.
-Nem mondom el senkinek se,csak mond el.-mondtam nagyon halkan. Láttam ahogy a vállai megemelkednek és hirtelen megfordult,nem volt időm reagálni mivel ahogy megfordult egy hatalmast lökött rajtam mikor a földre érkeztem még csúsztam kicsit a földön,a fejemen éreztem egy tompa fájdalmat rögtön oda kaptam,az ujjaim teteje véres volt.Harry az ujjaim bámulta.
-Louis...nem megmondta hogy tűnj innen...-mondta,de nem fenyegetőek voltak a szavai,valami teljesen más volt benne,de mivel nagyon megijedtem nem igazán tudtam felismerni,ahogy elkezdtem felfelé támaszkodni tápászkodni megszédültem és visszaestem a térdemre. Harry felém indult de felé csaptam.
-Csak hagyj.-mondtam és felálltam és megtápászkodtam az ajtófélfában. Nagyon homályosan láttam és szédültem is,lassan kinyitottam az ajtót és kimentem. Scarlett futott oda mellém.
-Mi volt ez a nagy puffanás?-kérdezte.
-Louis?-legyezett előttem majd megragadta mindkét kezével az arcom.
-Auh.-mondtam mikor végighúzta a kezét a fejem fájó pontján,elvette a kezét.
-Vérzel...mi történt?-kérdezte.
-Nem érzem jól magam.-mondtam és a falnak dőltem.
-Harr...-kiabált de befogtam a száját.
-Nehogy...-mondtam és megráztam a fejem,de teljesen beleszédültem,lecsúsztam a falon,nagyon megijedtem mivel semmire se tudtam rendesen ráfókuszálni,hátradöntöttem a fejem és becsuktam a szemeim. Gyorsan vettem a levegőt mivel nagyon megijedtem.
-Louis ne csináld...-rázott meg,de hirtelen annyi erőm nem volt hogy felemeljem a kezeim,az ujjbegyeim zsibbadni kezdtek és egyre jobban terjedt felfelé.A mutató ujját a nyakamra tette.
-Harry.-kiabálta el magát megint,de most sokkal hisztérikusabban,gyors lépteket hallottam.
-Segíts,hiperventillál.-mondta.
-Picsába is Louis.-mondta az ismerős mély hang,de ilyen hangot még nem hallottam. Lassan a mellkasomra tette a kezét és megdöntött előre.
-Nyugodj meg..nincs semmi baj.-súgta a fülembe,hallottam a hangját de nem nyitottam ki a szemem.
-Ha nem nyugszol meg rosszabb lesz.-mondta Scarlett.
-Kurva életbe Scarlett ezzel nem nyugtatod meg.-csattant fel majd felemelt és a fejem lassan hátrabillent és elernyedtem a karjaiban.
---------------------
Nagyon elnézést kérek mindenkitől!! :( Sajnálom hogy ilyen lassan hoztam nagyon szégyenlem magam csak az a baj hogy az elmúlt időben nagyon kevés szabadidőm volt:(
Most neki is ülök a következőknek hogy csak befejezni kelljen! :D
-Nem gondolom magam rossz emberismerőnek.-álltam a sarat mivel most ez nagyon érdekelt. Szerettem volna végre pontot tenni arra bizonyos i-re. Nem tudom hogy ezzel most mennyire léptem át azt a képzeletbeli határát,de nem hagyott nyugodni.
-Leszarom mit gondolsz.-mondta.
-Én is ezt amit most csinálsz.-válaszoltam.Felém fordította a fejét.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza.
-Azt hogy leszarom amit most csinálsz.-válaszoltam bátran.
-Befogod a pofád most azonnal.-morogta és zöld szemeivel ölni tudott volna.
-Nem..-mondtam halkan.
-Louis bazdmeg húzd meg magad kurva gyorsan.-Nem akartam tágítani,nem hagyott nyugodni az hogy az egyik pillanatban kedves a másik pillanatban meg egy bunkó.
-Szeretném ha elmondanád.-váltottam stílust,próbáltam kedvesebb lenni mert igazából ebből csak én jöhetek ki rosszul.
-Nem fogsz felidegesíteni te fogyatékos hülye gyerek.-mondta és elfordult.Vettem egy nagy levegőt.
-Kérlek Harry mond el...-mondtam halkan.
-Nem bírod felfogni hogy kussolj?Takarodj ki a szobából.Most.-nem nézett rám hanem egyenesen a szoba nagy teraszajtaján mereven bámult kifelé,közelebb léptem hozzá egészen közel.
-Nem mondom el senkinek se,csak mond el.-mondtam nagyon halkan. Láttam ahogy a vállai megemelkednek és hirtelen megfordult,nem volt időm reagálni mivel ahogy megfordult egy hatalmast lökött rajtam mikor a földre érkeztem még csúsztam kicsit a földön,a fejemen éreztem egy tompa fájdalmat rögtön oda kaptam,az ujjaim teteje véres volt.Harry az ujjaim bámulta.
-Louis...nem megmondta hogy tűnj innen...-mondta,de nem fenyegetőek voltak a szavai,valami teljesen más volt benne,de mivel nagyon megijedtem nem igazán tudtam felismerni,ahogy elkezdtem felfelé támaszkodni tápászkodni megszédültem és visszaestem a térdemre. Harry felém indult de felé csaptam.
-Csak hagyj.-mondtam és felálltam és megtápászkodtam az ajtófélfában. Nagyon homályosan láttam és szédültem is,lassan kinyitottam az ajtót és kimentem. Scarlett futott oda mellém.
-Mi volt ez a nagy puffanás?-kérdezte.
-Louis?-legyezett előttem majd megragadta mindkét kezével az arcom.
-Auh.-mondtam mikor végighúzta a kezét a fejem fájó pontján,elvette a kezét.
-Vérzel...mi történt?-kérdezte.
-Nem érzem jól magam.-mondtam és a falnak dőltem.
-Harr...-kiabált de befogtam a száját.
-Nehogy...-mondtam és megráztam a fejem,de teljesen beleszédültem,lecsúsztam a falon,nagyon megijedtem mivel semmire se tudtam rendesen ráfókuszálni,hátradöntöttem a fejem és becsuktam a szemeim. Gyorsan vettem a levegőt mivel nagyon megijedtem.
-Louis ne csináld...-rázott meg,de hirtelen annyi erőm nem volt hogy felemeljem a kezeim,az ujjbegyeim zsibbadni kezdtek és egyre jobban terjedt felfelé.A mutató ujját a nyakamra tette.
-Harry.-kiabálta el magát megint,de most sokkal hisztérikusabban,gyors lépteket hallottam.
-Segíts,hiperventillál.-mondta.
-Picsába is Louis.-mondta az ismerős mély hang,de ilyen hangot még nem hallottam. Lassan a mellkasomra tette a kezét és megdöntött előre.
-Nyugodj meg..nincs semmi baj.-súgta a fülembe,hallottam a hangját de nem nyitottam ki a szemem.
-Ha nem nyugszol meg rosszabb lesz.-mondta Scarlett.
-Kurva életbe Scarlett ezzel nem nyugtatod meg.-csattant fel majd felemelt és a fejem lassan hátrabillent és elernyedtem a karjaiban.
---------------------
Nagyon elnézést kérek mindenkitől!! :( Sajnálom hogy ilyen lassan hoztam nagyon szégyenlem magam csak az a baj hogy az elmúlt időben nagyon kevés szabadidőm volt:(
Most neki is ülök a következőknek hogy csak befejezni kelljen! :D



